Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

III. A szepesi ev. egyház elnyomásának a kora

orvoslására és elintézésére túküldte az országgyűlés az úgynevezett „pesti kommisszio'-t, amely azonban csak öt év múlva 1720-ban július hó 12-én ült össze, de a nagy elvi ellentétek miatt tárgyalásai eredménytelenek és meddők maradtak. A jogtalanság állapota napról-napra elviselhetetlenebb lett a sz. kir. városokban, úgy, hogy Lőcse polgárai a pesti kommiszszíótól várták sérelmeik méltányos elintézését és e célból összefoglalták külön emlékiratban azokat és Görgey György és Petánczy János Pestre küldött megbízottjaik révén követelték azok orvoslását. A felhozott sérelmek nem atrocitások ugyan, de annál mélyebben érintik az evangélikusok hitéletét, amelybe nemcsak belemarkolnak, hanem azt egyenesen gyökerében támadják meg és megfosztják életképességétől. Koldusegyházzá tették rövidesen az ev. egyházat a sz. kir. városokban is III, Károly törvényes intézkedései, úgy hogy annak minden mozgási képességét megbénították, A lőcsei emlékiratban feltárt sérelmek mutatják, hogy mennyire szívén találták a Szepességen is az ev. egyházat a Regnum Marianum szervezésével. A lőcsei emlékiratban szóvá tett sérelmek nevezetesebbjeí a következők: 1. Vegyes házasságokat csak kath, plébánosok köthettek meg. 2. Idegen; nem lőcsei illetőségű csak akkor vehet el lőcsei leányt, ha a plébánosnak előbb 6 aranyat lefizet. 3. A városhoz tartozó jobbágyfalvak lakói nem végeztethettek semmiféle egyházi funkciót a városi ev. prédikátorokkal. 4. A katholikusok nem engedik meg az evangélikusoknak a harangok használatát, jóllehet az evangélikusok legtöbbet áldoztak a harangtorony javítására és a harangok beszerzésére. 5. A tanulók és ev. tanítók kantálását ev. polgároknál betiltották. 6. Evangélikusokat kath. szertartásokkal temetnek; szegényektől, akik alig keresik meg kenyerüket, sőt korai szülöttek és keresztelés előtt elhalt csecsemők után is a rendesnél jóval magasabb stólát szednek, 7. A városi tanács néhány év óta megtagadta az ev, prédikátorok és tanítók részére kiutalt szokásos évi 'járandóságot, jóllehet jámbor hívek végrendeletben e célra hagyományoztak földeket, szőlőket és tettek alapítványokat és azonfelül ev. polgárok viselték túlnyomó többségüknél fogva úgyszólván a város összes közterheit.