Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
III. A szepesi ev. egyház elnyomásának a kora
tek és különben ís ellenkezik meggyőződésével, hogy hü alattvalóit vallásuk gyakorlatában zavarja. A káptalan képviselőinek azon közbeszólását, hogy az evangélikusok nem hűséges alattvalók, hanem pártütők, Lubomirszky T. K. azzal cáfolta meg. hogy rámutatott arra, miszerint azok a beszállásolt szász katonaságnak, tehát az ő ellenségeinek jelenlétében ís imába foglalták őt, mint törvényes starosztájukat. 2: ') A staroszta ezzel lehetetlenné tette, hogy a kath. klérus szándéka, mely az eretnekség kiirtására irányult, megvalósuljon a tízenhárom elzálogosított szepesi városban. Bár az elnyomás erősen érezhető volt a Szepesség ezen területén is, mégis tarthattak az evangélikusok, igaz, hogy szűk keretekben, istentiszteletet mindegyik városban, A szepesi káptalan új helynöke azonban nem tudott abba belenyugodni, hogy az evangélikusok továbbra is élvezzék vallásszabadságukat és azért a hercegnél felpanaszolta, hogy azok magánimaházaikba messze vidékről idegeneket fogadnak be, a kath, templomokban nem hallgatják meg a prédikációkat; betegekhez nem hívják a kath, lelkészeket, továbbá nem tartják meg az ünnepeket, saját istentiszteletük ideje összeesik a kath, istentisztelet időpontjával; felrótta azt is, hogy gyermekeiket az ev. iskolába küldik, A herceg készpénznek vette a káptalan vádjait és ezeknek hatása alatt június hó 25-én Szepeszombaton kelt rendeletében rosszalását fejezte ki evangélikus alattvalóínak és e túlkapások megszüntetése végett meghagyta, hogy ezentúl az ev, istentisztelet véget érjen reggel 8 órakor, hogy mindenki a kath, templomba ís ellátogathasson és hogy a gyermekeket a parochiás iskolán kívül másba küldeni ne merészeljék, E rendelet megszegőit ezentúl 100 arany bírsággal marasztalják el, 24 ) Szóval az evangélikusok helyzete még mindig nem valami kedvező és Lubomirszky T, K, egy hajszálnyival sem megy a szűk keretben engedélyezett vallásszabadságon túl. A szilárd kitartásnak és férfias ellentállásnak vívmánya volt, hogy az evangélikusok imaházaikat és prédikátoraikat megtarthatták, de minden más tekintetben épen úgy érezték a karhatalom súlyát, mint a Szepesség el nem zálogosított részén lakó Kírchenprotok. 142. 1. 2 *) Fata mem. 115. 1.; Czirbesz 127. 1.; Kirchenprotok. 142—143. 1. és Scholtz III. 148—149. 1.
