Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
sőt szükség esetén még tunicáját ís odaadja. A prépost azonban nem sokat hederített a szenior szavaira, hanem kereken kijelentette, hogy Laschkannak 600 frtot fog fizetni, mert ha erre nézve beleegyezésüket nem adják, fogságba vet közülök hármat, vagy négyet. A papok elszörnyüködve értesültek ezen óriási sarc kivetéséről és a szenior határozottan, nyílt, férfias modorban kijelentette, hogy annyit nem adnak, nem is adhatnak, mert nincs és ,,ha a fejemet veszi, még akkor sem adhatom meg a kívánt összeget." 23 ) A prépost erre gúnyosan csak azt jegyezte meg, hogy ismételje majd a szenior e szavakat a generálískapitány előtt, de csakhamar nagy haragra lobbant az engedetlenség miatt, jóllehet valamennyien atyai bánásmódért könyörögtek. A szenior látván, hogy Horváth makacsságát nem igen lehet megtörni, azt ajánlotta, hogy két pap küldessék közbejáró gyanánt Laschkanhoz s ha célt nem érnek, akkor a királyhoz. A prépost erre kijelentette, hogy néhányukat fogságban visszatart. Hiába könyörgött újból a szenior és hiába tárta fel a prépost előtt, hogy ők valamennyien ligába léptek, hogy egyik el nem hagyja a másikat s, ez esetben az istentiszteletek elhanyagolása az ő bűne lesz. Horváthra ez sem hatott, hanem megmaradt szándékánál és azt kérdezte tót nyelven inasától, hogy elzárta-e az ajtókat. Igenlő válasz után felszólította a prépost a malompataki Tamás, a lomnici Orbán nevü s a káposztafalvi papot, hogy lépjenek a mellékszobába s foglyoknak nyilvánította őket, a többieknek pedig meghagyta, hogy távozzanak. A papok eleinte maradni akartak, de utóbb a váraljai paplakra vonultak, majd a szepesi várkapitánytól, Hypolittól kértek a bebörtönözöttek részére pártfogást, ki őket Laschkanhoz utasította, A papok megfogadták ezt a tanácsot és miután a szepesváraljai bírónál benyújtották protestációjukat, elküldöttek a felkai és svábóci papot Eperjesre Laschkanhoz, Ez csodálkozását fejezte ki a prépost erőszakoskodása felett és kijelentette, hogy csak az imént távoztak el a prépost követei, kik engedetlenség és durva magatartás miatt bevádolták nála a fraternitást. Sajnálta, hogy Horváth, ilyen zsarolásra ragadtatta magát, amire ő tőle nem kapott sem megbízást, sem felhatalmazást; egyébiránt is, a prépost maga bíztatta őt fel a fraternitás megadóztatására, ő azonban nem kíván lehetetlent, ha23 ) u. o. 174. 1. . . . non habemus, nec possumus et si mihi caput auferret, non haberem illi darej
