Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
nemcsak a világiak közt terjedt, hanem beférkőzött az egyházba is olyannyira, hogy annak elfajulásait talán legteljesebb mértékben az akkori szepesi prépost, lomnici Horváth János r jelleme és élete tünteti fel. A szepesi prépost, aki hivatva volt arra, hogy az összes szepesi fraternitások anyagi és lelki ügyeit szívén viselje, igazi renaissance világfi, aki prépostságához tartozó egyházközségeinek felvirágoztatásával vajmi keveset törődött, hanem inkább saját kedvteléseinek és anyagi érdekeinek élt. Pénzsóvár, mivel a renaissance-korban a pénz a becsületet is pótolhatja. A pénz értékét emeli szemében az a körülmény, hogy általa megszerezhette magának a legkülönfélébb élvezeteket, a kényelmet s ledér szórakozásai részére a szükséges anyagi fedezetet nyújtotta. Horváth prépostot pénzsóvársága kapzsivá, sőt fukarrá tette, aki prépostságának jövedelmét és a fraternitásoktól beszolgáltatott cathedraticumot tisztán renaissance hajlamainak, erkölcstelen kéjelgéseínek kielégítésére fordította. Fukarságának nem volt határa. Ujabb és ujabb terheket rótt a fraternitások közül különös-en a XXIV. kir. pléb. testvérületre, amely a legtekintélyesebb s a legvagyonosabb volt. A papság és a prépostság között felbomlott a jó viszony; az egyetértés helyébe lépett az egyenetlenség, viszály, sőt utóbb az elkeseredett küzdelem és harc. A prépost önkényesen emeli a cathedraticumot, majd bekövetelí azt a határidő előtt; 2 ) azoktól pedig, akik már beszolgáltatták, utólagosan és újból követeli. Az egykorú jegyzőkönyvben, melyet Moller irt, nem győzzük zsarolásainak és kapzsiságának adatait olvasni; úgyszólván minden évben történtek újabb és újabb kísérletek a cathedraticumi és egyéb terhek felemelésére, Sokszor előnyére fordította a prépost azt a körülményt, hogy a fraterLíber seu Registrum Fraternitatis Venerabilíum Dominorum XXIV, Plebanorum Regalium in Scepus etc. Ab Anno 1520—1606. 57. és 165. 1. Ez a becses egykorú kódex Matricula Molleriana néven ismeretes, mivel Moller Gy. vezette 16 éven át, mint a XXIV. városi fraternitás szeniora a fraternitás jegyzőkönyveit. Az eredeti kézirat a késmárki ág. hitv. ev, egyház levéltárában van, másolata a XIII, szepesi városi esperesség leyéltárában Iglón. Ezentúl így idézzük: Matr. Moll. — Részletek megjelentek belőle „Az Egyháztört. Emi. a hitújítás korából" c. munkában. Bpest, 1904. II. 391—461. 1. E részletek kiadója Bunyitay Vince helytelenül mondja a közölt szemelvények bevezetésében, hogy e kódex a késmárki ev. líceum birtokában van. A kódex, melynek viszontagságos múltja van, a késmárki ág. hitv. ev. egyház tulajdona. Különben Wagner An. Scep. II k. 189. 1. is közölt belőle szemelvényeket.
