Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
II. Az ellenreformáció kísérletei és győzelemre jutása a Szepességen
Csáky István még 1639-ben lépett az ellenreformáció erőszakos útjára, midőn 1639-ben elvette az evangélikusoktól Csütörtökhelyen a templommal összeépített Szapolyai kápolnát s a kápolnában katholikus ístentisztetet tartatott. 8 ) A kápolnába az evangélikusok kezében lévő templomon keresztül juthattak a katholíkusok, akik a misénél gyakran használt csengetyüvei erősen zavarták az ev. istentiszteletet. Sőt 1643-ban a várúr Frón Melchior tiszttartójának bíztatására magának követelte a csütörtökhelyi egyházzal szemben a kegyúri jogokat és ennek a révén elvette a parochiához tartozó szántóföldeket és a kápolnához tartozóknak jelentette ki azokat. 9 ) Csáky István Káposztafalván folytatta hittérítői működését, midőn gyóntatójának tanácsára lefoglaltatta katholikus istentisztelet tartása és misézés céljából az ottani templom főoltárát 1641-ben november hó 10-én, 10 ) Zár alá helyezte továbbá még a mindszenti, deményfalvi, zsegrai s dubrovai ev, templomokat s utóbb átengedte azokat ís a katholikus híveknek. 11 ) Csáky István mindenben támogatta Hosszutóthy L. püspökprépostot, aki 1639-ben visszatérítette palocsai Horváth Istvánt és Andrást a katholikus hitre. Ezek, mint Nedeczvár urai, 1640-ben a dunajeczi fraternitás területén erőszakkal a katholikus egyház javára billentették a helyzetet, amennyiben, földesúri hatalmukkal élve, katholikussá tették a fríedmanni, újbélai, dunajecz-kermpachi, trípsi, felsőlaposi, kaczvini, mátyásfalvi és lechnítzi ev. egyházközségeket 12 ) és ezzel a Szepesség legncm zálogosított városban működött ev. német lelkészek életrajzi adatait. Az életrajzi adatokat mindenütt lelkiismeretes forrásidézetekkel támogatta. A Nagyszalókon működött ev. német lelkipásztorok életrajzait közli a 103—121. 1., a malompatakiakét 117—184. 1., az izsákfalviakét 185—198, 1., a káposztafalvaiakét a 199—205. 1., a csütörtökhelyíekét 206—219. 1., az illésfalviak- és kurimjáníakét 220—231. 1., a pálmafalvaiakét 233—243. 1., az odoriniakét 244—250. 1., az ágostaháziakét (Welbach) 251—259. 1., a szepessümegiekét 271—277. 1. 8 ) Scholtz i. m. 206. 1. — A kápolna eredeti alkotás, amennyiben az két egymás fölött épített alsó és felső kápolnából áll. Lásd műtörténeti méltatását ,,A szepesi szász nép" c, munkám Budapest 1912. 123—124. 1, és Díváid K. „Szepesvármegye művészeti emlékei," Bpest, 1905. 62—63. 1. a ) Matr. Goltz. 664. 1. '") u. o. 629. 1. ") Scholtz I. „Kirchliche Nachrichten von den ev. Zipser Gemeinden" c. kézirat I. k. 277. 1. (XIII városi ev. egyházmegyei levéltárában Iglón) 3I ) u. o. 278. 1.
