Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
II. Az ellenreformáció kísérletei és győzelemre jutása a Szepességen
a fraternitás őt meg is dorgálta. Serpilius J. a leghatározottabban tiltakozott az ellen, hogy bárki őt kálvinistának tartsa azért, mert fia, az eddigi szokást követve, Briegben avattatta fel magát lelkésszé. 2 ) A fraternítás erre elejtette ugyan a vádat Serpilius ellen, sőt megválasztották őt 1630-ban a fraternitás esperesének ís, annak dacára egyes lelkésztársai még mindig gyanús szemmel nézték lelkipásztori és esperesi működését. Midőn Serpilius J. esperessége alatt 1632-ben Schímrak Benedek poprádi lelkészt segédlelkésze Krebs Bernát, aki különben is összeférhetetlen ember volt, röpirataiban kfyptokálvínísmussal vádolta, 3 ) sőt a szószéken is ócsárolta, Serpilius helybenhagyta a segédlelkész elmozdításáról szóló poprádi határozatot. 4 ) Serpilíust erre többen elfogultsággal vádolták s közben Krebs Bernát hívei a papok sorában egyre szaporodtak, sőt Zabler Péter is Krebs Bernát igazát védte/A fraternítás 1633-ban november hó 17-én Iglón tartott gyűlésen Zabler Péter már esperesi minőségében burkoltan támadta Serpilius Jánost, midőn kryptokálvínístáknak bélyegezte mindazokat, akik Luther kátéját nem tanították. Még határozottabban fellépett a kryptokalvinismus vádjával Serpilius Jánossal szemben Sturm Dániel poprádi lelkész 1634-ben. Sturm Dániel kárhoztatta Serpilius J. lelkészí működését, mivel ő a templomban Kálvin kátéját hirdette és megmérgezte vele az ifjúság lelkét, azonkívül segédlelkészét is eltiltotta a kálvinista hittanok bírálatától. 5 ) Serpilius rágalomnak jelentette kí e vádakat, mivel Kálvint nem olvasta, a kálvinistáknak sohasem kedvezett, hanem minden melléktekintet nélkül hirdette Isten igéjét abból a kátéból is, melyet Leíbiczra való meghívásakor az egyházközségben már használatban és bevezetettnek talált. A fraternitás erre megbízta Pilemann J. szepesváraljai, Krktyán Pál csütörtökhelyí és Schell György malompataki lelkészt azzal, hogy személyesen megjelenve Leibiczon, birják rá az egyházközséget arra, hogy az eddig használatban lévő kátét elejtsék és Luther kátéját Leibiczon bevezessék, de a leíbicziek makacsul elutasították a bizottság tanácsát. 6 ) Beleszólott e vitába Sturm D. poprádi lelkész feljelentésére a lublói alkapitány ís, aki kereken kijelentette, hogy csak Luther káté2 ) u. o. 452—455. 1. 3 ) Protoc. 1618. 382. 1. (Szepeshelyí káptalan orsz. levéltára.) *) Matr. Goltz. 520—522. 1. és 535. 1. 5 ) u. o. 572—574. 1. «) u. o. í. h.
