Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
1348-ban megalakult liptói plébánosok fraternitásának 38 ), utóbb meg mint a XIII. szepesi város ev. esperessége is mindig megtartotta a vezető szerepet. A szepesi szászok vallásos és kulturális életét úgyszólva ő irányítja s mikor a fraternítás utóbb elfogadja a reformáció tanait, azok az egész szász telepeken meghonosodnak. Nincsen olyan kulturális esemény, melyben a fraternitás tevékeny részt ne vett volna és azzal, hogy az iskolaügyről is ő gondoskodott, a Szepesség közművelődési és mint előbb láttuk, politikai viszonyainak alakulására is, döntő hatással volt. Végeredményűi tehát kimondhatjuk, hogy a Szepesség XIII. városi ev. esperessége a XXIV. szepesi plébános fraternításából sarjadzott ki és hogy e céhszerű kalendás társulat mintául szolgált a többi ev. esperességek megszervezésénél, de ezen ev. egyházmegyékből azonban jelenleg a Szepességen csak kettő maradt meg: a XIII. szepesi városi és a tátraaljai ev. esperesség. 2. A huszítismus a Szepességen. A reformáció elterjedését előmozdította a Szepességben a huszítismus, amelynek a XV. század első évtizedétől kezdve a reformáció eltefjédeséig • állandóan voltak itten hívei. A huszítismus fogékonyabbá tette az elméket és sziveket az új eszmeáramlattal szemben, úgyhogy nem látszott az olyan merő idegennek és az emberek könnyebben békültek meg az ellentétekkel, melyek a régi és az új hit között válaszfalakat emeltek. A huszítismus elterjedését elősegítették a Szepességen a kedvező földrajzi fekvésen kívül nyelvi és politikai okok. Szepesség az ország határán terülvén el, állandó, szoros összeköttetésben állott Lengyelország révén Csehországgal is. Lengyelországhoz tartozott az elzálogosított városokon kívül a lublói vár s uradalom is, ahol a soltészek között sok lengyel volt és így szívesen csatlakozott az elzálogosított rész a lengyel királyok politikájához. Ez a lengyel politika pedig Zsigmond magyar kiráy és a római-német császár ellen irányult. Zsigmond viszont a csehek megtörésén fáradozott, mivel ezek nem őt, a törvényes ss ) u. o. í. m. 572. 1. és v. ö. Majláth Béla: A lipótvármegyei kalandosokról. (Századok 1879. 344—352. 11.) A liptói pleb. társulata átvette szószerint a szepesi XXIV. pleb. fraternitásának csonka 1298-iki szabályzatát. A szabályzatot lásd Anjoukori Okmánytár V. k. 343. 1.
