Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
II. Az ellenreformáció kísérletei és győzelemre jutása a Szepességen
megalkotásánál nem tagolta szét nemzetiségi szempont szerint az egyházakat, mivel a hívek zöme mindkét superíntendencia területén német anyanyelvű volt. 7 ) Teljesen önállóan rendezi a szepesváraljai zsinat a superintendenseknek egymáshoz való viszonyát s ezzel kapcsolatban a superintendens-választás, úgyszintén a superintendensek javadalmazásának kérdéseit. A zsolnai zsinat tudvalevőleg tíz földrajzi vármegyéből három superintendenciát alkotott s egyes vármegyék egyházai a maguk teljességében egy-egy superintendens köréhez tartoztak. A szepesváraljai zsinat két superintendenciát szervezett; az öt sz. kir. város — pentapolis — az egyiket alkották (Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa és Kisszeben), Szepesés Sárosvármegyék többi egyházai n. másikat. így ugyanazon megye területén fekvő, városok nemcsak közjogi, hanem egyházi téren is kiváltságos helyzetet, önállóságot tudtak biztosítani maguknak. De ez viszont az egység rovására történt és az egyöntetűség, a tömörülés egy superíntendencia területén nem volt teljes. Míg a zsolnai zsinat úgy intézkedik, hogy valamelyik superintendens elhalálozása esetén a másik kettő a megyék hozzájárulásával superintendens-választó gyűlést hívhat egybe, — addig a szepesváraljai zsinat szerint mindegyik superintendens teljesen különálló hatáskörrel bir és semmi módon nem szólhat bele a másik superintendens ügyeibe s legkevésbbé a választásokba. A superintendensi állás megüresedésekor az illető superíntendencia esperesei és alespereseí illetékesek arra, hogy a megye hozzájárulásával superintendens-választó gyűlést tarthassanak. 8 ) Ez az intézkedés abban a féltékenységben leli magyarázatát, mellyel a királyi és a szab. kir, városok egymás iránt viseltettek. Az utóbbiak sokféle kiváltságát rossz szemmel nézték a többiek s nem akartak azoknak ügyeikbe semminemű beleszólást engedni, nehogy velük szemben egyházi téren 7 ) A zsinat kánonjainak beható kritikai méltatását lásd idézett monográfiám 33—36, 1. i 8 ) Csak a zsolnai zsinattól eltérő kánonok fejtegetésébe bocsátkozom, mivel a zsolnai zsinat kánonjait kimerítően tárgyalták Zsilinszky M. „Az 1610-ik évi zsolnai zsinat." Selmeczbánya, 1910.; Krupecz Ist. ,,A zsolnai zsinat háromszázadik évfordulójára" (Prot. Sz. 1910., 671—76. 11.); Holuby József tótból ford. Krizsán Zsig. ,,A régi zsolnai ág. hitv. ev. egyházközség történetének rövid vázlata." Bpest, 1910. — Havrán Dániel „A zsolnai zsinat" (Prot. Szemle 1913. 289—298. 1.) és „A zsolnai zsinat előzményei" (Prot. Szemle 1913. 548—560. 1.) c. tanulmányokban.
