Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
II. Az ellenreformáció kísérletei és győzelemre jutása a Szepességen
tizenhárom szepesi város határozott és elszánt akaratát, hogy semmi körülmények között nem tűrik meg városaikban az egyház ellenreformálását és hitükért életüket is feláldozzák, Wiernik Sz, nem jó szemmel nézte a tízenhárom szepesi város grófjának ezen önérzetes fellépését, de erre az Pilcz M. és Bayer András kíséretében Szandeczre utazott, hogy ott személyesen kérjék Lubomirszky Sz. staroszta közbelépését. A küldöttség, jóllehet a staroszta nem volt Szandeczen, az itteni alkapitánytól teljesen megnyugtató választ kapott és megtudta tőle azt is, hogy Mukovszky Alphonsus kérte már Lubomirszkytől a durándi parochia betöltésének jóváhagyását. A szandeczi alkapitány és főleg Huldreich jegyző azonban odahatottak, hogy a staroszta végleg el jetette Alphonsust, mert nyughatatlan természeténél fogva alkalmasnak tartotta őt Lubomirszky arra, hogy starosztiajában vallási zendülést támasszon és okvetlenkedése alkalmat adhat a városoknak váltságdíj lefizetése nélkül való visszahódítására. 8 ) A bizottság tehát a jövőbe vetett bizalommal térhetett vissza és az ellenreformáció újabb kudarcot vallott a Szepességen. Ezek az állandó zaklatások arra bírták a szepesi evangélikusokat, hogy az 1610-ikí zsolnai zsinat mintájára ők is végleges egyházi szervezetet adjanak egyházuknak, 3. Az 1614-íkí szepesváraljai zsinat. A Szepesség egyházi ügyeinek szervezése a szepesváraljai zsinaton történt, mely 1614-ben január 22-én gyűlt össze. 1 ) E zsinat létrejöttét azonban sokféle akadály gátolta; részint magának az ev, papságnak magatartása, mely elvi ellentétek miatt nem volt egyöntetű, másrészt az öt szabad kir. város húzódozása, mely a szepesi XXIV városi fraternitással egyházi téren egyesülni vonakodott. Hatalmas akadálya volt a szervezkedésnek a lengyel hatóság, mely az elzálogosított tizenhárom szepesi város lelkészeit hatalmi pressziójával minden egyesüléstől és szerepléstől visszatartotta. A kath. egyház sem jó szemmel nézte az új egyház szervezkedését, de ellene inkább anyagi terméaz ez ügyben ideérkezett három lengyel biztos Lukovszky, Lutoslavszky és Gembozinszky követelték a fraternitás papjaitól. (Matr. Goltz, i. h.) 8 ) u. o. 52—55. 1. 1 ) A zsinat részletes történetét megírtam „A szepesváraljai zsinat" c. Nyíregyházán 1914-ben megjelent monográfiában. A tanulmányt kiadta a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület. #
