Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
II. Az ellenreformáció kísérletei és győzelemre jutása a Szepességen
vissza azokat, hogy a' kiváltságok csak „ministri" és nem „pastores"-ről szólnak, ennélfogva az egyházakba katholikus plébánosok (ministri) hivandók meg és a templomok minden ellenkezés nélkül átadandók Pethe érseknek. Tiltakozás esetén 20.000 arany pénzbüntetés jár. Hiába volt a követek minden közbenjárása és hiába annak bizonyítása, hogy a „pastores" és „ministri" szó teljesen fedi egymás fogalmát; az udvar makacs maradt és nem tágított azon elhatározásától, hogy a szepesi starosztiában megtöri a protestantizmust. Az elzálogosított XIII szepesi város követei azonnal átlátták a lengyel kir. udvar hajthatatlan álláspontjának nagy horderejét és rögtön intézkedtek, hogy közülök Dirner Jónás azonnal induljon útra, hogy időt nyerjen Pethe M. követével, Andaházy G. kanonokkal szemben és kellő időben értesítse még a tizenhárom várost, hogy templomaikat éjjel-nappal őrizzék Petheék esetleges erőszakoskodásaival szemben. Dimer J. tényleg Andaházy G.-nál egy nappal előbb érkezett vissza a starosztiába és közlései folytán az evangélikusok kettős éberséggel őrizték templomaikat Pethe támadásaival szemben. A tizenhárom szepesi város polgársága annyival nagyobb elszántsággal védte templomait, mivel Lubomirszky S., kit a visszatérő követségnek többi tagja újból felkeresett Nawojawaban, azzal az utasítással látta el őket, hogy a krakkói történtek dacára se adják át templomaikat, mielőtt ő a starosztiába visszatérne. Lubomirszky S. írásbelileg is utasította továbbá várkapitányát, Lodzinszky Jánost, hogy az érsektől hozzá érkezett leveleket egyelőre ne továbbítsa, hanem tartsa vissza azokat és ne teljesítse az érsek egyéb kívánságait se. 38 ) Lubomirszky ezen bíztatása bátorította fel a tizenhárom városban az evangélikusokat a további makacs ellentállásra is. Pethe M. pedig nem volt az az ember, akit egyes rosszul sikerült kísérletek elkedvetlenítettek volna a harc folytatásától, ő épen nagy erélyességénéi fogva fáradhatatlan a harcban. A harc volt az igazi eleme. Még 1604-ben október hó 2-án megkísérelte Szepesolasziban a templom elfoglalását és az egyházerőszakos módon való katholizálását, de* ezúttal is sikertelenül. Férfiak és asszonyok nem válogattak a fegyverekben és felvonultak a templom és parochia védelmére. Elreteszelték a parochiához vezető utakat s a templom körül húzódó védfalak 38 ) u.' o. i. h.
