Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

I. A reformáció története a Szepességen

iraádást Kreutzer Gy. „Proba" c. újabb röpiratában maga is el­ítélte, de nem tartotta megengedhetőnek ezt a szélső radikális­must, mely Luther tanításával sem egyeztethető össze. 111 ) Még erősebb összekoccanásra szolgáltatott okot Lám Ambrosius S. azon eljárása, hogy a késmárki főtemplom főoltára szárnyait leszögeztette, illetve a felette levő faragott képet el­távolíttatta. 112 ) Lám Ambrosiusnak a bálványok elleni fellépése szolgáltatott főleg okot arra, hogy Horváth Stansith G. és hívei mint fentebb láttuk — oly éles irodalmi vitába bocsátkoztak vele. Jóllehet az öt sz. kir. város fraternítása ís állást foglalt az 1557-íki bártfai és 1575-iki kisszebeni zsinaton, továbbá az 1583-iki eperjesi gyűlésen az oltárok és „bálványok" ellen, sőt a kisszebeni zsinat határozatilag kimondotta az oltárok becsu­kását és a bálványok eltávolítását, 11 ') Lőcsén mégsem bántották a főtemplom oltárait és szobrait, úgyhogy a képírás és szobrá­szat e műremekei épen maradtak ránk. A nép csak nehezen tudott a templom azon felszerelési tárgyaitól megválni, amelyek a régi kath. hit szolgálatában álltak és melyeket nemrégen még tisztelet és megbecsülés környezett. Ezt látjuk 1593-ban Szepesbélán, ahol Scholtz János lelkészük temetésekor a bélaiak előszedték a lomtárban heverő zászló­kat s szent képeket és így akarták a temetés fényét és pompáját emelni. A temetésen megjelent lelkészek a leghevesebben tilta­koztak ezen kath. jellegű szokás ellen és már-már heves össze­koccanásra került a sor, ha a szepesbélai bíró közbe nem vetette volna magát és el nem tétette volna e szertartási jelvényeket. 114 ) Lám Ambrosiuson kívül Fabricius vagyis Tolnai Tamás ís (G. Creutzcr: Warnung vor dar Sacramentarierer.. . Bartpheld 1586. — A késmárki ev. lic. könyvtárának a példányát használtam.) m ) Ráth Gy.: A felsőmagyarorsz. krypt. hitvitázó irodalmáról, i, h. 316. 1. 1 112 ) Hanc regulám secutus et ego, Sebastianum Lam Keismarcensem (ad exemplum pene Carlstadtii ímagines e templo Víttenbergensi absente Luthero tumultuarie proturbantis) libertati Christianae in Ecclesia patriae suae, vix quadrante milítarís a loco habitationis meae dissita (grandiorem aram, quod antea a nullo unquam íbi tentatum fűit, contra consvetudinem illius Ecclesiae occludendo et quasdam non impie usitatas ceremonias pro­scribenda) vim inferentem, ad frugem revocare sonatus. (Responsionis Gregoríí Horwath aliter Stansith, de Gradecz Pars prima... Bartphae 1592. Prae­fatio A. 3.) 113 ) Matr. Moll. 593. 1. és lásd még Ráth Gy., Gradeczi Horváth G. és Lám (Ambrosius) S. hitvitája. Bpest, 1894. 24. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents