Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
békés ; működése lehetetlenné vált, legalább sértetlen papi dekorummal távozhasson el onnan. Az esperes közvetített tehát a lelkész és hívek között és azon volt, hogy megőrizze mindenkor a lelkész tekintélyét. Roth Péter csütörtökhelyí ev, lelkész ís az .esperesnél és fraternításnál keresett 1605-ben védelmet a híveivel szemben, akik azzal vádolták meg, hogy amikor a hajdúk 1605-ben Csütörtökhelyen megjelentek, ő Lőcsére szökött s az egyházi edényeket és ruhákat nem rejtette el és gondatlanul őrzötte. Ennek folytán távollétében a hajdúk a templomban garázdálkodtak és a visszamaradt egyházi javakat elrabolták, A hívek Roth Pétert emiatt állásától elmozdították. Goltz Joakim esperes a legerélyesebben tiltakozott a csütörtökhelyiek ezen túlkapása ellen és Thurzó Kristófnak, Szepesvár urának segítségét ís igénybevette az ügy békés elintézésére, Thurzó K. egyházi és világiakból álló vegyes bíróságot delegált, mely tanúvallomások alapján pontokba foglalta a Roth Péter ellen elhangzott vádakat és az a vádlott ártatlanságáról győződött meg. A világi elem, az egyetemes papság eszméjéből kifolyólag, kivívta tehát az egyházi bírákkal szemben már a maga egyenjogosságát. Roth Péter csütörtökhelyi ev. lelkész ügye ezzel mégsem simult el, amennyiben a csütörtökhelyi bíró makacsságán meghiúsult a békés kiegyezés, amelyet az esperes mindenáron nyélbe óhajtott ütni. A biró Berzevíczkyben, Szepesvár új várkapitányában pártfogóra akadt és így az esperes erélyes fellépése sem járt egyelőre a kívánt eredménnyel. Goltz J. esperes a csütörtökhelyi városi tanácshoz intézett levelében egyenesen figyelmeztette a híveket, hogy a papjuk ellen emelt vádak dolgában az ítélkezésre a fraternitás illetékes és míg Roth Péter ügye elintézést nem nyer, addig senki se merészelje őt egyházi funkcióktól eltiltani és tizedétől és egyéb jövedelmeitől megfosztani. Aki az esperes rendelkezéseit semmibe sem veszi, azt egyházi átokkal sújtja és mint pogányt a keresztény egyházból és gyülekezetéből kizárja, míg bűnbocsánatot nem nyer, 20 ) 2°) ,., und wegen Verachtung des Minísteríi in allen unseren Kirchen üiientlich soll excommuniciret, mit dem Bann, als ein Heid, aus der christlichen Kirchen und Gemein Gottes soll ausgeschlossen werden, als den kein Theil an Christo und seiner Gemein haben mag, bis er Busse thun. (Matr. Moll. 907. 1.)
