Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
ben a kisszebeni zsinat (1575) határozata (11. cikkely), mely elrendeli az oltárok becsukását s a bálványok eltávolítását. 55 ) Az eperjesi konvent 1583-ban megerősíti e határozatot s Luther szavaival élve, felszólítja a lelkészeket, irtsák ki a szószékről a bálványok kultuszát isten igéjével a hivek szivéből. Horváth ezzel ellentétben a babonát növeli saját jobbágyainál, sőt még dicsekszik vele, hogy másutt ís kieszközölte az elzárt régi bálványok visszahelyezését. 56 ) Egyenként kitér azután a Responsio érveire és a szillogiszmusok helyességét megtámadja. Horváth személyeskedéseire hasonló modorban felel, végül kijelenti, hogy személyes kollokviumtól csak azért idegenkedik, mert nincs olyan ügyessége a rögtönzésben s a dialektikában, mint ellenfelének s attól tart, hogy emiatt igazságtalanul háttérbe szorulna. Egyúttal újra kéri Horváthot, hogy az úgyis nehéz időket élő ev. egyházban ne támasszon még több egyenetlenséget, hanem hagyja abba a theol. harcot s inkább a török ellen hadakozzék. 57 ) Horváth G. még a következő hóban (1593. márc.) a Defensíora „Admonitio" c. értekezésével válaszol, majd nemsokára kiadja a Responsio második részét (Pars altera), 58 ) melyben részben a Defensio, részben az Antithesís állításait igyekszik cáfolni. Az oltárképek kérdésében a sz, kir. városok lelkészei adhatnak felvilágosítást, erre Lámot, a sacramentáriust, nem tartja illetékesnek. 59 ) Természetes, hogy miután a vitatkozás ily hosszúra nyúlt s annyi választ és viszontválaszt provokált mindkét fél részéről, számtalanszor ismétlésekbe esnek a vitatkozók, ugyanazon érveket unalomig fejtegetik s a vitairatok a tárgytól eltérve személyeskedő támadásokká fajultak, melyekkel az ellenfelek egymást meg nem győzhették. Érezte maga Horváth G. is a tollharc meddő voltát s azért megint felszólította szóbeli kollokviumra Lámot, biztosítván őt arról, hogy nem kell udvariatlanságától tartania, hiszen mikor 1585, július hó 10-én Thoraconymus (Kabát) Mátyással, majd 1590-ben szept. hó 55 ) u. o. i. h. 56 ) u. o. 22. 1. w ) u. o. 134—135. 1. 58 ) Responsionis Gregoríí Horváth aliter Stansith de Gradecz. Pars altera. Bartphae 1593. — A késmárki ev. liceum könyvtárában e ritka munkából két példány állott rendelkezésemre. ;ifl ) Praeterea huius etiam te Lector monitum volo, ut legis civitatum de Aris et verba et interpretationem ab ipsis Civitatum ministris, non autem his adversantibus Sacramentariis petas, (u. o. A. 4.)
