Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
században már „kalandos" társulatoknak is nevezték el. A lelkipásztorkodással foglalkozó világi papok egyesülete ez, mely szerzetest nem fogad kebelébe, mivel a vallásos célon kívül csakhamar világi szempont is érvényesült, sőt utóbb ez volt a céhszerü tömörülésnek egyik főmozgatója. Exkluzív jellegű társulat, mert tagjai csak „jóhírnevü plébánosok" lehettek, de végképen még sem zárja ki teljesen a laikusokat, mivel a tagok beleegyezésével az imádságokban laikusok is résztvehettek, de már a tanácskozásokból és az asztalnál való étkezésekből kizárták őket, feltéve, ha nem hívták meg őket erre külön a tagok. 2 ) A papok e szövetkezése szociális jellegű is és feladata inkább passzív, amennyiben főként arra törekszik, hogy az egyházi érdekeket a különféle támadásokkal szemben védelmezze s a már megszerzett jogokat megcsorbítani ne engedje. Az ilyen védő-szövetség a fraternítás keletkezése idejében nem volt felesleges aggodalmaskodás. A Szepesség mozgalmas és sokszor áldatlan politikai viszonyai az egyház életére is hatással voltak és igen sokszor reákerűlt a sor, hogy a politikai hatalom, akár a szepesi gróf, akár később a lengyel staroszta személyében az egyház ügyeibe avatkozott és annak kiváltságait csak a fraternítás tekintélye tudta megvédeni. Szorosabban véve, nem is tisztán az egyetemes egyház érdeke, hanem inkább az alsó papság felett őrködött a fraternítás, melyet sokszor a papok védőbástyának tekintettek az egyházi főhatóság túlkapásaival szemben is. Mindjárt a fraternítás fennállása első századában s utóbb is sokszor támadt összeütközés a szepesi prépostság és a szövetség papjai között, amikor rendesen a fraternítás vet gátat a felsőbbség jogtalan erőszakoskodásának. E körülmény szinte rávezet arra a kérdésre, hogy a vallásos, charitativ célon kívül nem főleg azért alakúlt-e meg a XXIV. reg. pleb. fraternítás, hogy az alsó papság és a szepesi prépostság között a \ 2 ) Primo itaque notandum: quod eo omnium plebánorum voluntate atque statuto nullus ad Fraternitatem recípi debet ní«í sit Plebanns bonae famae aut conversationis, Laicis plane exclusis, nisi forsan de communi consilío Fratrum in participationem orationum alíqui recipiantur: quibus tarnen sic receptis, eorum consíliis, seu mensae, non licebit interessé, nisi per Fratres specialiter ad hoc vocentur. (Wagner, Analecta Scepusii I. 266— 267. 1.; a szabályzatot a Matricula Goltzianától közölte Hradszky I., A XXIV. királyi plébános testvérületé c. munkájában. Miskolcz, 1895. 50— 59. 1.).
