Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

I. A reformáció története a Szepességen

Stockei hitvallása (confessio Pentapolítana) diplomatikus voltánál fogva kedvező fogadtatásban részesült a királyi bizottság részéről, amelynek azt 1549-ben Radaschín Mihály bártfai kereszthalálával megengesztelte az Atyát s mindazok, kik őbenne bíznak, ^elnyerik bűneik bocsánatát. » . VI. A hitről. A hit isteni eredetű és vz emberben az egyházi szolgálat és az evangélium hallgatása folytán támad. VII. A jócseleked etekről. A jócselekedetek szükségesek, hogy jó lelkiismeretünk legyen és Isten parancsolatai ellen ne vétsünk. Pusztán a jócselekedetek azonban nem elégségesek ahoz, hogy általuk megnyerjük bűneink bocsánatát s az örök életet, hanem a hit által nyerhetjük csak el a megigazulást Isten kegyelme és ajándékaképen. VIII. Az eklezsiáról. Egy közönséges anyaszentegyház fennáll a világ . kezdete óta és fennmarad örökké. Ez nem köttetett sem helyhez, sem személyekhez, csupán Isten igéjéhez s feje a Krisztus, Az eklezsíában tiszta tudomány és szentségekkel való igaz élés van, ha emberi eltévelygések néha elhomályosítják is. Az eklézsia tagjai azok, akik szentek és igazak, bár vannak benne néha gonoszak ís, kik az egyházi tudományokban 2z igazakkal egyetértenek, A Szentlélek azonban még az istentelen egyházi szolgák szolgálata által is hat, hacsak az Isten igéjét meg nem rontják. IX. A keresztségről. A keresztség által bejutnak az eklézsiába kisdedek vagy felnőttek s ők ís elnyerik a bűnbocsánat igéretét, ha Krisztusban hisznek és a bűnt megutálják, / X. Az arvacsoráról. Az urvacsorával élők veszik Krisztus valóságos iestét és vérét. Az urvacsorát kiszolgáltatják mindazoknak, kik a pap előtt bűneikről vallást téve, jobbulást Ígérnek, vigasztalást és absoluciót kérnek s hitükben megerősödni akarnak. XI. A gyanúsról. A gyónás három okból szükséges: a tudatlanok tanítása végett, a lelkiismeretükben háborgók különös megvígasztaíása végett s azért, hogy mindenki külön absolváltassék, XII. A penitenciáról. Penitencia, vagyis bűnbánat nélkül senki sem juthat be az igaz anyaszentegyházba. Ez háiom lelki mozzanatból áll: töre, delmességből, vagyis a bűn beismeréséből; Krisztus megváltó érdemében való hitből s Isten írgalmasságába vetett bizalomból. XIII. A szentségekkel való élésről. A szentségek Isten irántunk való kegyelmének pecsétjei és azért adatnak, hogy az isteni szövetség általa megújuljon mindenkiben s a hit megerősödjék bennünk, E hit nélkül a szentségekkel való élés hiábavaló, sőt ítéletre méltó. XIV. Az egyházi szolgákról. Szentségeket csak az szolgáltathat ki és a hit dolgairól csak az taníthat, ki arra törvény szerint hivatott s kit a régi eklézsiának szokása szerint Isten igéjének tudós és hű szolgái e tisztségre felvettek. XV. A ceremóniákról. A ceremóniák az egyházi szolgálatot elkészítik s ezért az eklézsiában megtartjuk őket, noha bűn nélkül el ís hagyhatók. Ilyenek: bizonyos ünnepek, énekek, sz. írás olvasás, az egyh, szolgáknak különös ruházata stb.