Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
szabályzatot is újból felolvasták s a tanácskozás ezt zsinórmértékül elfogadta és aláirta. 28 ) 9. Az V. szabad királyi város hitvallása. (Confessio Pentapolitana.) 1548-iki országgyűlés szigorú törvényt hozott az anabaptisták és sakramentáriusok ellen, mert annak 11-dík cikkelye kimondotta, hogy amennyiben azok még az Ország határai között találtatnak, száműzetnek és a jövőben e felekezetek tagjai az országba be nem eresztetnek. 1 ) Azonfelül elrendelte a király, hogy kir. biztosok járják be az országot, vizsgálják meg az egyes egyházak hitéletét és ha anabaptistákat vagy sakramentáriusokat találnának valahol, a legnagyobb eréllyel lépjenek fel velük szemben. A felsőmagyarországi városok közül Eperjes, Bártfa, melyekhez Kisszeben, Kassa és Lőcse is csatlakozott, félvén e bizottság egyoldalú működésétől és attól, hogy esetleg az ev. tanokat ís tévtanoknak bélyegzik majd, elhatározták, hogy hitvallásukat írásba foglalják, mihelyest tudomást szereztek a törvény veszedelmes voltáról, A kir. biztosok Sbardalat vagy Dudith István váczi püspök és Sibník Gergely tanácsos személyében siettek megbízatásuknak eleget tenni, amennyiben 5149-ben aug. hó 14-én megjelentek Eperjesen, ahol összehívatták a város polgárságát. Az összegyülteknek bejelentették küldetésük okát s kikérdezték az egyes polgárokat hitvallásuk tekintetében. A gyűlést Kromer M., Henkel Bernát, Sartor Tamás és Türk Dániel lőcsei kiküldöttek otthagyták azzal a szándékkal, hogy Radaschín M. bártfai lelkész segítségével Melanchton Fülöp „Loci communes" c. művéből rövid kivonatot állítsanak össze és azt bemutassák hitvallásuk gyanánt a kir. bizottságnak. Az eperjesiek azonban megelőzték őket ebben, amennyiben már megbízták volt Stockei Lénártot a hitvallás egybeállításával, aki e feladatnak tényleg megfelelt és elkészí* 8 ) u o. í. h. *) Anabaptistas et Sacramentarios, iuxta admonítionem Regiae Maiestatis, qui adhuc in regno supersunt, procul expellendos esse de omnium bonis, Ordines et Status Regni statuerunt, nec amplius illos, aut quempiam illorum intra Regni fines esse recipiendos. (Magy. országgyűlési emlékek. Budapest 1876. 219. 1.)
