Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

I. A reformáció története a Szepességen

'Gottfried David Arnhold „Christlicher Lehrer Ruhm, Thun und Sohn"-(16. 1.) c. művében felemlített azon adata,

35

) hogy Quendel Lőrinc résztvett volna az augsburgi birodalmi gyűlésen, amelyen Melanchton bemutatta V. Károly császárnak az; evangélikusok hitvallását. Meitzer

36

) nyomán Weber Samu

37

) is 1528-ra teszi Quendel L.-nek Wittenbergába való útját, miután Krakkóból visszatérve szülővárosában rövid ideig rektori vagy papi állást viselt volna. Sőt Weber S. egyik müvében

3

*) még azt is tudni véli, hogy Quendel Lőrinc grádéczi Horváth Stansith Márkot kisérte volna el Wittenbergába. Weber S. ezen állításának teljes lehetetlenségét érezhette már „Grad. Stansith Horváth Gergely és családja" c. ugyanez évben Késmárkon megjelent művében, mivel Horváth M. wittenbergi útjáról nem tett többé említést és itt már helyesen írja, hogy nevezett család csak 1556-ban szept. hó 8-án jutott szepesmegyei birtokaihoz. Természetesen Horváth Márk, aki 1530. körül még ~ Körmenden tartózkodott és 1540 óta Dunántúl hadiszolgálatot teljesített,

39

) is csak az 1556-iki szept. hó 8-iki birtokadományozás után vonult be a nagyeőri kastélyba. Nem igen fogadható el továbbá az a feltevés sem, hogy Quendel 1528-tól egészen 1545-ig tartózkodott volna Wittenbergában, ahol Melanchton házában lakott és híttudományokkal foglalkozott volna. Sokkal valószínűbb, hogy krakkói egyetemi tanulmányainak bevégeztével rögtön 1542 után indult Wittenbergába, hogy a reformáció tanait szülőföldjén tanulmányozza, ahol azután nevét „Serpilius"-ra változtatta át.

40

) A wittenbergi S5

) Czwittinger i, m. 356. 1. szószerint idézi e munkának erre vonatJsozó adatait és Czwittinger nyomán elfogadták Serpilius Lőrinc életével foglalkozó összes eddigi íróink azt, hogy Strpilius résztvett Melanchtonnal az augsburgi birodalmi gyűlésen. Genersich í. m. 102—105. 1. Schmal i. m, 50. 1., Barthalom. Memoria Ung. i. m. 8—9. 1.; Klein i. m. 323—329. L; Scholtz i. m. 105—106. 1.; Weber S. „Geschichte der Stadt Béla. Igló 1892. 118. 1., Weber S. Monographie der ev. Gemeinde Bela. Késmárk 1885. 32—35. 1.; Hradszky i. m. 162—163. és 167—172. 1. 3Ö

) Meitzer i. m. 11. 1. 37

) Monographie der ev. Gemeinde Bela. Késmárk 1885. 33. 1. 38

j Geschichte dzr Stadt Leibitz. Késmárk 1896. Weber ezt az adatot a „Codex Actorum pcrtinentium ad Recensionern Eccl.-arum Evangelicarum Ang. Conf. Addictarum Senioratum XIII. oppid. ín Scepusio" c. Jozeffy Pál superintendens idején készült canonica visitatiós jegyzőkönyvből merítette. (XIII. szepes. városi egyházmegyei levéltár 11. sz. 109. l.J 39

) Dr. Iványi Béla, A grádéczi Horváth Stansith család történetéhez. (Közi. Szepesm. m. 1918- 105. 1.) l0

) Czwittinger í. m. 355. 1.