Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
tartozott neki kiutalni. Szabad ellátás, fűtés és lakás is illette őt a paplakon. A német prédikátor csak minden vasárnap ebédelt a lelkésznél az iskolarektorral és kántorral egyetemben, fizetését a város utalta ki. 23 ) Köteles volt azonban még az orgonistát és kántort feleségeikkel együtt élelmiszerrel ellátni. 21 ) Nemcsak személyi, hanem dologi kötelezettségei is voltak a papnak, mivel a parochia épületét is jó karban kellett tartania 25 ) és 200 szekér trágyát a község szántóföldeire szállítania 20 ) és a leltár szerint átvett tárgyakat gondozás alá vennie. 27 ) Bogner B. mint egyházszervezí) valóban nagyot alkotott és helyes érzékkel kijelölte az irányt, amelyen a reformációnak a Szepességen haladnia kell, ha nemcsak meggyökeresední, hanem megerősödni is akar. Oly zűrzavarosak az egyházi állapotok, hogy sokan nem tudnak a hit dolgában eligazodni és most az egyházak szervezése véget vetett az anarchikus túlzásoknak és hozzájárult ahoz, hogy a reformáció az egész Szepességen megszilárdulhatott. Bogner B. érdemét nemcsak szervezői munkásságában kell látnunk, hanem ő Serpilius (Quendel) Lőrinc- és Stockei Lenárttái együtt a reformációt fenntartja és megszilárdítja a Szepességen. A legnagvobb racionalizmussal beillesztette Bogner B új egyházi szervezetét az akkori társadalmi és gazdasági életbe és számbavette a fennálló intézményeket, szokásokat s szertartásokat, amelyeket az ev. vallás tanaival sikerrel, legjobb tudása szerint igyekezett összeegyeztetni, Bogner B. fellépésének kiváló jelentőségét felismerte annak idején a jezsuita Wagner Károly is, aki őt legjelesebb reformátoraink közé helyezi, 28 ) holott a leibiczi krónika csak röviden épen megemlíti Bogner B, reformátori működését, 29 ) Találóan jellemezte őt nagy kortársa, 22 ) X. §. u. o. ») IV . §. u, o, 2») VI. §. u. o , S6 ) VII. §. u. o. 28 ) VIII. §. u. o, 27 ) XIII. §. u. o. 28 ) Bognerus unus e praecipius fűit, qui Lutherani Evangelií fulgore perstrinxit Leutschovícnses. (Wagner í. m. II. k. 54. 1.) 2fl ) Selecta ex Chronicis Leibitzeriensis (u. o. 54. 1.); Tomaschek i. m. 37. 1.; Fabry, Gedenkblätter zur 100-jähr. Kirchweihe, Igló 1897. egyáltalában nem ismerték fel B, jelentőségét; Münnich S., Igló története, Igló 1896. 236—237, L, Klein I. S., Nachrichten von den Lebensumständen u. Schriften ev. Prediger. Leipzig 1789. II. k. 54—67. 1.; Hradszky i. m. 180— 183. 1,; Pirhalla i. m, 208—209. 1. nem méltatták Bognert nagy és nevezetes szerepének megfelelően.
