Paulik János: A hitoktatás reformja. Nyíregyháza 1917.

— 5 Ez a felterjesztése a Tiszakerületnek, miután az egyetemes közgyűlés előértekezletén külön is felhívtam rá a figyelmet, igen élénk érdeklődést keltett s meglehetősen hosszú vitát provokált. A másnapi rendes közgyűlés aztán erre a felterjesztésre vonatkozólag a következő határozatot hozta: 65. A tiszai kerület fölterjesztést intéz uz egyetemes gyűléshez a vallásoktatásnak minden irányban való reformálása tárgyában. A tanügyi bizottság szerint, mivel a fölterjesztés csupán röviden kifejezett vezéreszméket, elveket, jelszavakat tartalmaz, tárgyi javaslatok nélkül, azért bizottsági részletes megviiatásra még nem alkalmas, miért is valamelyik szakemberünknek kellene kiadni véleményezés végett: ' mit, mennyit és miképen lehetne intézményesen megvalósítani a fölvetett, különben igen figyelemreméltó eszmékből? Ezzel kapcsolatban azt is javasolja nevezett bizottság, hogy hivja föl az egyetemes gyűlés a theologiai bizottságot a vallástanitók és vallástanárok nevelésének mikéntjére vonatkozó javaslattételre. Az egyetemes gyűlés a fölterjesztést visszaadta a tanügyi bizottságnak, hogy részletes javaslat készítéséről gondoskodjék ; egyben áttette az egyetemes theol. nagybizottsághoz is, hogy a vallástanitók és vallástanárok nevelése és képesítése kérdésében tegyen javaslatot. A dolog tehát megfelelő mederbe terelődött s most az lesz a hivatása mindenkinek, aki ért a dologhoz, hogy höles tanácsaival hozzájáruljon a tiszakerületi javaslatban lefektetett eszmék tisztázásához, realizálásához. Addig îs, amig a kilátásba helyezett élő szóval való megbeszélés létrejöhetne, megpróbálom itt a dologra vonatkozó nézeteimet elmondani, hogy elősegitsem a mi javaslatunknak a megértését, s bizonyos vezérfonalat nyújtsak a további tárgyalásokhoz. Teszem azt annál is inkább, mivel az- egyetemes tanügyi bizottság nagyérdemű elnökétől erre egyenesen felszólítást kaptam.