Paulik János: A hitoktatás reformja. Nyíregyháza 1917.

— lé 9. Az iskolai valláserkölcsi nevelésnek támasza és kiegészítője : a gyermekistentisztelet, amiért is annak beállításáról mindenütt kell gondoskodni. Ezen gyermek-, vagy ifjúsági istentiszteletek részére előzőleg segédkönyvek szerkesztendök. S általában a valláserkölcsi nevelés támogatására a közel jövőben megfelelő folyóiratok és ifjúsági lapok létesítendők. Segédkönyveket azért tartok szükségesnek, mivel egyházi Agendáink felnőtteknek szólnak s azoknak tartalma a gyermeklélek igényeit nem fedi. A többi dolog, amiket e ponttal kapcsolatban felhoztam, nem tartozik ugyan szorosan a hitoktatás körébe, de azért mindenesetre már itt is megemlitendők és figyelembe veendők, mivel azok a valláserkölcsi nevelés intenzivitásának sziikségszerii feltételei s következményei. II. A második főpontja a tiszakerületi javaslatnak a hitoktatás ellátásának a kérdése, a hitoktatónak a sz?mélye, ami tudvalévőleg még az előbbieknél is fontosabb kérdése a hitoktatás ügyének, mivelhogy ezen fordul meg minden. A jó hitoktató még gyenge tankönyv s hibás tanrendszer mellett is tud a hitoktatásba lelket önteni s azt megnyugtató színvonalon tudja tartani. A tiszakerületi javaslatnak e tekintetben ez a kívánalma : 1. Mindenütt lelkész vagy lelkészi minősítésű egyén végezze a hitoktatást. Ennek a pontnak a felvetésénél az egyetemes gyűlésen néhány lelkésztársam nagyon elérzékenyült s a megtámadoft tanítóságot kezdte védelmezni. Fölösleges volt. Mert mi ezen kívánalomnak a kifejezésével nem a tanító ságot kívántuk támadni, hanem csak a hitoktatás ügyét kívántuk helyes mederbe terelni s egyedül illetékes kezekbe juttatni. Értsük meg jól a dolgot. Bármennyire nagyrabecsülöm is a tanítóságot s benne különösen az egyhá/ias gondolkodású résznek egyházi tevékenységét, kénytelen vagyok mégis kimondani, hogy a mai tanítóság jókora részében nincsenek meg többé a hitoktatás sikeres