Podmaniczky Pál: A reformáció neveléstörténeti jelentősége. Sopron 1916.

j À j reformáció is, mint általában az életnek minden j ! mozzanata, a mögötte levő múlt és az előtte levő i?:!?:!?:!! jövő közé ékelődött be mint jelen a maga nevelő munkájával is. Mind a múlttal, mind a jövővel szerves a kapcsolata. Az élet egyetemes törvénye szerint a jövőnek tűrnie kell, hogy reá üssük a magunk bélyegét, de nekünk is hordoznunk kell magunkon a múlt bélyegét. Ez a törvény a reformáció nevelő munkáját is meghatározza. S mivel így a jelen magyarázata mindénkor a múlt, amely megelőzi s a jövő, amely követi, a reformáció neveléstörténeti jelentőségét csak úgy határozhatjuk meg, ha neveléstörténetét beállítjuk egyrészt a reformációt megelőző neveléstörténeti helyzetnek, másrészt a reformációt követő neveléstörténeti fejlődésnek rajza közé. Ha így szembeállítjuk a múlttal, ha így végigkísérjük a nyomába lépő fejlődést, megfigyelve paedagogiai hatásainak diadalát, kudarcát, csíráiból való kibontakozását, majd elenyésztét, mind a két irányban tisztán fog szemünk elé lépni a reformáció neveléstörténeti jelentősége. Feladatunk tehát ilyen módon három részre oszlik: a nevelés a reformáció előtt, a nevelés a reformáció korában, a nevelés a reformációt követő korszakokban napjainkig. I. A XVI. század második tizedében, amikor a reformáció nagy harca kitört s átcsapott természetesen a nevelés terére is, az iskola, a nevelés kérdései körül már nagy küzdelem állt. Ketten álltak egymással szemben : a pápaság és a humanismus. Egyik is, másik is