Podmaniczky Pál: A reformáció neveléstörténeti jelentősége. Sopron 1916.

36 gusnak, hogy függetlenítse magát „a ker. világnézlet kétes értékű metaphysicájától". Jellemző Döringre, hogy tantervében nem szerepel a reformáció, mint önálló korszak. Natorp meg akarja ugyan ismertetni a növendékkel a vallásos fogalmakat, de semmikép sem akarja megengedni, hogy „Ítélőképességének teljes megérése előtt akár mellettük, akár ellenük állást foglaljon". Bergemann teljesen mellőzni kivánja a keresztyénséget, mert — úgymond — „tudvalevő manapság, hogy Jézus tanításában nincs egyetlenegy eredeti gondolat sem". (Knoke i. m. 122. o.). S hogy a socialismus, amely magát a proletár tömegek nevelésére tartja hívatottnak, mikép vélekedik az evangelium felől, ismeretes. Elég utalni reá. Az evangelium nélkül azonban ma sem lehet szabad embert nevelni Ezt talán semmi sem bizonyítja oly megdöbbentő erővel, mint a modern paedagogia tehetetlensége a nemi kérdéssel szemben. Az egyedüli megoldás, amelyet újra meg újra ajánl, a nemi élet korlátainak tágítása, ledöntögetése erre is, arra is. De ha valahol, akkor a nemi élet terén letagadhatatlan tény, hogy a szabadosság gyötrelmes szolgaság. Egyáltalában az individualismus az evangelium fékező ereje nélkül egyfelől szolgaságot, másfelől zsarnokságot szül. Macchiavelli a renaissance szülötte. Volt erre példa azóta is. Nagy Frigyes, a fölvilágosodott despota, Voltaire barátja a főiskolai tanszabadságnak nem volt barátja. Veszedelmesnek tartotta, hogy a tanár saját diktátumába foglalhassa tanítását. Paedagogiájának megvalósítója, Zeidlitz miniszter compendiumók használatára szorítja a königsbergi tanárokat. S bizony még Kant is élte fogytáig mások — Wolff és wolffiánusok — compendumai szerint adott elő (Paulsen i. m. II. 141. o.). S hogy a szabadságért küzdő socialismus milyen zsarnoki nevelő, eléggé bizonyítja a „magán ügy"-nek nyilvánított vallással szemben való türelmetlensége.