Podmaniczky Pál: A reformáció neveléstörténeti jelentősége. Sopron 1916.

22 magyarázók és legrégiebbek, mindkét féle, görögül, héberül és latinul egybegyűjtve, ahol csak találhatók." S amint az Ige a nevelő eszköz az iskolában a legalsóbbtól a legfelsőbbig, úgy eszköze annak a tágabb értelemben vett nevelő munkának is, amely a keresztyén gyülekezetben folyik. „Minden istentiszteletben Isten igéjének a hirdetése és tanítása a legfőbb és legfontosabb." (Deutsche Messe und Ordnung des Gottesdienstes.) Luther paedagogiája egységes és következetes. A bölcsőtől a sírig ugyanazon eszményt tartja elénk : a kegyelem által szabad, a szeretet által megkötött embert. A bölcsőtől a sírig ugyanazzal az eszközzel akarja megvalósítani ezt az eszményt: az ige által, amelyben a Lélek munkálkodik (Grützmacher : Wort u. Geist. 25.). Bármily értékesek is Luther paedagogiai reformjavaslatai, amelyekkel a nevelést, az iskolai munkát akarta megreformálni, a reformáció neveléstörténeti jelentőségét, ismételjük, az evangelium nevelési eszményének újra való érvényesítésében látjuk. Ez a tény adott kényszerítő erővel új fordulatot a paedagogia fejlődésének. Az eszmény megválósítására ajánlott módozatok némelyike különben is századokkal megelőzte korát. Ilyen pl. a népnevelés gondolata. Bizonyos paedagogiai reformok csak teljesen kifejletlen csira formájában találhatók meg Luther tanításában. Amikor pl. theologiájában a megváltás rendje mellett a természet rendje is érvényesül, meg volt vetve az alapja a természet köteles megfigyelésének. A természettudományok azonban körülbelül csak a pietismus korában juthattak be az iskolatermekbe. A nemzeti nevelés gondolatát is inkább csak csirájában találjuk meg s inkább Luther német egyéniségében, mint paedagogiájában. Ha Lutherben, a paedagogusban csak a külsőt, a többé-kevésbbé kifejtett paedagogiai reformeszméket tekintjük s nem nevelési eszményét, amelyből ezek