Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]
22 talat adta, tapasztalatainkban újra 'meg újra elénk lépő s így ennek kényszere alatt mint teljes igenléssel tudatunkba befogadott tény áll előttünk, tisztán látjuk, hogy Isten akaratával ellentétes akarat irányít bennünket. 1 Hogy az Isten akaratával való meghasonlottság csak tudatunkban, potentialiter van-e meg, vagy pedig rajtunk kívül tetté formáló, ott-e, nem befolyásolja lényegesen ítéletünket. Nem az istenellenes akarat által végbevitt tett, nem a tett teremtette helyzet: akaratunknak Isten akaratával való szembeszegülése a döntő tény tudatunkban. Innen van, hogy az istenellenességet jelző kínos feszültséget •— a lelkiismeret nyugtalanságát — nemcsak akkor érezzük, a mikor már cselekedtünk, hanem akkor is, ha még csak kívánunk, akarunk valamit. A mint a bűnt mint akaratunknak Isten akaratával való meghasonlottságát megismertük, átértjük a bűn teremtette helyzetet is 2. Isten elleneszegül a bennünket irányító akaratnak, mert az ellentétes az ő akaratával. Ez számunkra a magyarázata annak, hogy akaratunk miért vall kudarczot, vagy — a mi ezzel lényeg tekintetében egy — miért éri csak viszonylagosan el czélját s istenellenes akaratunkat tápláló kívánásunk miért marad folyton viszonylag kielégítetlen. Az állandó kielégítetlenség következménye, hogy akaratunk teljesen ennek a kívánásnak hatalma alá kerül. De nemcsak életünknek egyes mozzanataiban vallunk kudarczot. Egész életünk kudarczczal végződik. A kudarczok kudarcza számunkra halálunk. Ha istenbizonyosságunk által eljutottunk istenellenességünk tudatára, a halált mint Isten rólunk való ítéletét értjük. Isten akarata ellenszegül vele szembeszegülő akaratunknak s összetör bennünket. Meg kell halnunk, holott az élet vágya bennünk, a mely éles határt von e tekintetben köztünk s a ösmeri. Erre jellemző James i. m. 111. o. (James-Wobbermin 93. o.), a hol elösmeri az újjászületés lehetőségét ott, a hol nincs bűntudat. James meliorismusára nézve 1. James-Jerusalem : Pragmatismus. 182. o. ; továbbá Vorbrodt: Zur theol. Religionspsychologie. 39. o. James valláspsychologiája különben szorosan össze van forradva philosophiájával. L. Busch : James als Religionsphilosoph. Hogy a kettőt egymástól elválassza, Wobbermin fordításában megcsonkította James valláspsychologiáját. Ezt Wundt, nagyon helyesen, elítélte. (Wundt Jamesről szól : Völkerpsychologie. VI. 516.-0.) A csonkítás nem ís érte el természetesen czélját. James „healthy mindedness"-theoriájara nézve 1. még Schmidt: Die verschiedenen Typen religiöser Erfahrung und die Psychologie. 28.-0. 1 Többet a valláspsychologia nem állapíthat meg. Schlatter i. m. 279. o. A bennünket irányító istenellenes akaratban az ige a Sátán akaratát látja. L. pl. Hofacker: Predigten. 265. o. Von des Teufels Reich. Az i. m. a legbecsesebb valláspsychologiai források egyike. 45. kiadását idézem ! 2 Ha a bűntudat nem bontakozhat ki, a bűn teremtette helyzet sem érthető meg s az ember esetleg Walt Whitman, vagy a „mind cure", vagy a „christian science" módszerét alkalmazza vele szemben. James i. m. 94. o. (James-Wobbermin 77.-0.) Schmidt (i. m. 42., 49.-0.) különben teljesen félreérti az angol eredetit, a mikor Jamest a „mind cure" hívei közé sorolja. L. James i. m. 121. o. a jegyzetet.
