Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]
17 mit örökölt. Új liturgiát, új énekirodalmat, új zenei és építészeti stílust teremtett 1. A rationalismusra a XIX. század első évtizedeiben bekövetkezett a visszahatás. Nem egészen jogosulatlan általánosítással mondható, hogy mind az egyház, mind a theologia szakított vele 2 s a mennyiben kereste, megtalálta újra a kapcsolatot Jézussal és az apostolokkal. Luther és a lutheri reformáczió is mind inkább egyre többek számára megbízható kapocsnak bizonyult. S a megújulás magával ragadta a kultuszt is. A rationalismus romjain új kultusz épült föl, a mely szintén mind tudatosabban és határozottabban veszi magára Luther bélyegét 3. Igaz, ez az áramlat akkar is s napjainkban is, — a mely bizonyos tekintetben még épen úgy a restauratio, mint az aedificatio kora, — más, tőle merőben idegen áramlatokkal párhuzamos, de bennünket a kultusztörténet, ha ugyan helyes kiindulásunk s útmutatása szerint való nyomozásunk, határozottan erre az áramlatra utal. Itt, ezen belül, a Luther értelme szerint való kultuszban találjuk meg azt a kultuszt, a melyet meggyőződésünk szerint — mint keresztyén, mint Jézushoz joggal kapcsolódó kultuszt — oly czélból kell vizsgálnunk, hogy lényegét megállapítsuk. Ez az a kultusz, a mely megüti a Jézus igéje alapján felállított, az apostoli korban, Luthernél s a lutheri reformáczióban érvényesült criteriumaink mértékét, mert ennek 1. középpontja Jézusnak és az apostoloknak igéje s a vele összeforrott szentségek s az igét és a szentségeket tekinti az egyedüli szervnek, a mely által Isten az emberrel érintkezik, mert 2. a feltétlen középpontjaképen uralt igének gyújtópontját a Krisztusban és váltságában látja, mert 3. minden mozzanatában teljesen és feltétlenül érvényesülni engedi az emberrel szemben Isten prioritását 1. II. Már most az a feladatunk, hogy a fentebb meghatározott ker. kultuszt valláspsychologiai elemzés tárgyává tegyük s így állapítsuk 1 L. pl. a pozsonyi gyülekezet történetére vonatkozólag Schmidt: Beiträge zur Geschichte d. ev. Kirchengemeinde A. B. in Pressburg. 152. o. 2 A theologiában Schleiermacher a kiinduló pont, az egyházban pedig az az ébredés, a mely a század első évtizedeiben Németországban (a napoleoni háborúk után), a skandináv államokban (Hauge), Finnországban (Paavo Ruotsalainen) új életet vitt a Protestantismus elsorvadt tagjaiba s a mely egyesülve máshonnan, így Angliából (Carey), kiinduló mozgalmakkal erőt adott a restauratio, a belmisszió és a külmisszió munkáinak megragadására és föllendítésére. Magyarországot ennek az ébredésnek csak épen egyes hullámai érintették. 3 Jellemző, hogy a kultusz porosz restauratora, a református III Frigyes Vilmos király is Lutherben látta a megújulás normáját. „Wir müssen, — mondta egy Ízben — soll etwas aus der Sache werden, auf Vater Luther recurrieren". Rietschel i. m. 448. 4 Kultusztörténeti átpillantásunkból következik, hogy a kultuszt a maga teljességében kell vizsgálat alá vennünk. Igehirdetését és annak tartalmát épen úgy, mint a szentségekkel kapcsolatos kultikus cselekvényeket. Jellegzetes sajátosságai csak is így érvényesülhetnek. 3
