Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]

12 telen" áldozata. A római egyház miséje tökéletes következetességgel juttatja ezt érvényre, bár a dogmatikai alap, a liturgikus tendentia mind a kettőnél azonos. Innen van, hogy végeredményben mind a két kultusz következetes és leplezetlen theurgia. Ha tehát a Jézushoz joggal kapcsolódó kultuszt akarjuk vizsgálódásunk tárgyává tenni, akkor úgy a keleti, mint a római egyház kultuszát figyelmen kivül hagyhatjuk. Az egyház és a theologia depravaiioja magával ragadta a kultuszt is: az egyháznak és a theologiának a reformáczió által való megújulása magával hozta a kultusz megújulását is. A mig a többé-kevésbbé csupán a kultuszreformot szem előtt tartó mozgalmak többé-kevésbbé kudarczot vallottak

1, addig az egyházat és theologiát megtisztító reformáczió végbe tudta vinni a kultusz reformáczióját is. A hol a reformáczió diadalmaskodott, ott az Írás lett újra a hit és élet zsinórmértéke s a Krisztus váltságán alapuló ingyen kegyelem lett a lelkek centralis élményévé. A kultuszban tehát újra érvényesülhetett, mert érvényesülnie kellett, Isten prioritása s a kultusz visszakapcsolódhatott az apostoli korhoz és rajta át Jézushoz. Teljes határozottsággal domborodnak ki a megújult kultusz alapfeltételei Luthernél. Az igét ő is, mint Jézus és az apostolok, élő hatalomnak tartja. „Eine allmächtige Kraft, so ein grossmächtiges Ding, dass es alles kann und vermag,* es richtet alle Dinge aus." Az igének ez a hatalma nála is tartalmában gyökerezik. „Es bringt Vergebung der Sünden, es bringt Christum mit sich, darum wer es fasset und hält, der fasset und hält Christum und also hat er durchs Wort, dass er vom Tod ewiglich los wird." Az igét és a Szent Lelket szoros egység köti össze. „Der heilige Geist führet es selber." S ez az ige nem valami mystikus, hanem hallható, érzékekkel felfogható ige, az írás kánonába foglalt ige épen úgy, mint a hozzá csatlakozó igehirdetés. „Wir reden aber von dem äusserlichen Wort, durch Menschen als durch dich, mich, mündlich gepredigt."

2 Hogy az igének mennyire Krisztus és váltsága a tartalma, már ez a nyilatkozat is mutatja, de még kétségtelenebb bizonysága ennek Luthernek az epistolai perikopasorozatról s főleg az újszövetségi kánonról, annak egyes könyveiről, igy pl. Jakab leveléről mondott ítélete. A ki az epistolai perikopákat összeválogatta, szerinte „insigniter indoctus et superstitiosus operum ponderator" lehetett, mert a Krisztusban való hitet sürgető páli szakaszok helyett leginkább ethikaiakat választott ki.

3. Az újszövetségi iratok közül azok kedvesek Luthernek, „die 1 Jellemzők e tekintetben a Hust megelőző cseh reformmozgalmak. L. Dr. Václav Flajshans: Mistr Jan receny Hus z Husince. 86. o. Különben maguk az előreformatorok sem voltak a szó teljes értelmében reformátorok. Épen ezért nem is hagytak a kultusztörténetben korszakalkotó nyomot. 2 Luthardt: Kompendium d. Dogmatik. XI. kiad. 360. o. Formula Missae et Communionis pro Ecclesia Vuittembergensi. Clemen . m. I. 28. o.