Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

III. Fejezet

- 74 — lényegét akarja kifejezni. És mindkettőnél ez szó szerinti kifejezésre is jut ; Pál egyenesen Ssóg-nak nevezi a Megváltót, még pedig az összefüggés szerint a földön járó Jézust, mig János evangéliomában a feltámadt Krisztus elfogadja a 9eóg megszólí tást. Ha azután Jézus csodái Jánosnál ugyanennek kimutatására ki is vannak válogatva, nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy azok János szerint sem kizárólag Jézus művei. És ha János Krisztusa mindenható és mindentudó, láttuk, hogy Pál apostolnál a felmagasztalt Úr, mint olyan, kihez imádkoznak, szintén isteni hatalomnak és tudásnak birtokában vanEgyformán meg van aztán Pál apostolnál és Jánosnál Jézus függése is Istentől. Ez is kisebb János evangéliomában, még pedig azért, mert a történeti Jézusról állítja, mig Pál a felmagasztalt Urat rendeli alá az Istennek. Hasonló módon megy túl János ev.-a Pál apostolon Jézus bűnnélküliségének hangsúlyozásában is. Ugyanis János evangéliomában maga Jézus tesz arról bizonyságot, még pedig elég gyakran, rmig Pál csak egyszer említi. Egészen azonos a haladás János ev.-ban a Megváltó praeexistenciájának megítélésében is, mert erről is Jézus maga tud és maga hirdeti is János ev.-ban. „Addig is tulajdonítottak Jézusnak, főleg Pál óta . . . történet előtti létet, azonban csak a jánosi Krisztus tulajdonítja azt maga magának" (Holtzmann i. m. 412. 1.). Azután sokkal határozottabb alakot is ölt Krisztusnak ezen történet előtti állapota az által, hogy János azt a lógóssal, az örök isteni igével hozza összeköttetésbe. Éppen azért, mert a Krisztus praeexistenciája Jánosnál határozottabb és világosabb, mint Pálnál, nem is lép fel csak mint következtetés Jézusnak felmagasztalt állapotában való isteni voltából ; de azután nem is különbözik a postexistenciától, mint azt Pálnál találtuk. Abból hogy János a földön járó Jézust felruházza azon istenséggel, mely Pálnál csal: a felmagasztalt Úr tulajdona, önként következik, hogy a földi létbe való átmenetel rajzolásánál sem hangsúlyozhatta úgy a lemondást, a kenosist, mint Pál apostol. Viszont ezzel is emelkedik János evangéliomának Jézusa isteni fenségében és méltóságában. Mind ennek megfelel, hogy azon esetben, ha feltevésünk helyes, János a parthenogenesis hangsúlyozásában is túlmegy Pál apostol hallgatásán, vagy puszta célzásán. A két apostol christologiájának ezen párhuzamosan „^megfelelő részei összehasonlításából most már megállapíthatjuk, hogy a dolog lényegében megegyeznek az apostolok egymással ;