Szelényi Ödön: A protestáns pedagógia eszméje. Eperjes 1908.

kezik sem a tudomány haladásával, sem a vallásos hittel, sem a nemzetállam eszméjével, mert e hármat döntő tényezőknek tartjuk az iskola szellemének kialakulására. Nézzük e szempontból protestáns középiskoláinkat, mert elsősorban ezekre vonatkozik, a mit mondandó vagyok. Szilárd meggyőződésem, hogy a mint van természettudományi vagy szoczialisztikus világnézet és katholikus világnézet,

1 úgy van olyan élet- és világfelfogás is, melyet méltán protestánsnak nevezhetünk, és ez az, mely a protestáns iskolát átlengi és annak szellemi légkörét képezi. Ez a világnézet helylyel-közzel érintkezik a másik kettővel, de lényeges vonásokban mégis különválik tőlük. A protestáns világnézet gyökérszálait a reformáczióban kereshetjük, de éppenséggel nem azonosíthatjuk sem az eredeti lutherizmussal, sem az eredeti kálvinizmussal, noha ezek alapvető elveit természetszerűen felszítta magába. Mert bármennyire méltassuk is e két hatalmas történeti egyéniség nagy művét, be kell vallanunk minden kertelés nélkül, hogy paedagogiai és filozofiai gondolkodásmódunkat illetőleg nem azonosíthatjuk magunkat velők mindenben, mert ők bizonyos tekintetben a középkor gyermekei voltak és nem csinálhatták végig az európai nemzeteknek éppen az ő fellépésük nyomán bekövetkezett óriási szellemi, társadalmi, közgazdasági és politikai fejlődését, melynek eredményei elől nekünk, a reformáczió gyermekeinek, semmikép sem szabad elzárkóznunk. Mi már a modern korban élünk, modern emberek vagyunk és azért fel kell használnunk a modern kultura minden vívmányát. Tudjuk, hogy a reformáczió világraszóló nagy eszme volt s lényegét tekintve, a renaissance folytatása vallási téren, főleg annak a jézusi elvnek új érvényre ébredése, hogy a vallás uaz egyéniség autonom élete az Istenben". Luther működése tehát vallási reform volt, a lutherizmus elsősorban vallási erő és csak másodsorban kulturtényező. De a jelentősége így is óriási, főleg két vívmányánál fogva, az egyik pozitív : az egyéni hit elvének a megmentése, a másik negativ : a pápa és minden látható emberi tekintély elvetése vallási dolgokban. Az első vívmány természetszerűen a szellemi szabadság kivívásához vezetett, a másik minden földi abszolút tekintély elvetését eredményezte és ezzel a haladás elvét keltette életre. E két elv : a személyiség szabadsága és a haladás elve messze kiható fontosságúvá lett a protestantizmus továbbfejlődésére. E nagyszabású fejlődést a kezdeményező lánglelkű reformátorok természetesen nem is sejthették. De hiszen így van ez minden eszmével, csak lassanként fejlenek ki a benne élő termékeny csírák. A protestantizmus, mely tehát eleintén csak mint egyházi szervezet különbözött a katholikus egyháztól, a fejlődés törvénye értelmében vele teljesen ellentétes szellemi áramlattá, világnézetté nőtte ki magát, mely a felekezeti korlátokat áttörve, ma művelt körökben szinte uralkodóvá vált 1 Tudom, hogy e két uralkodó világnézeten kívül — hogy úgy mondjam, — többféle fajtát lehetne megkülönböztetni ; ez azonban czélunk szempontjából fölösleges. Itt elegendő a legjellemzőbb ismertetőjegyek alapján való felosztás.