Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 30. §. Az imádság

is érti. Ilyen felfogás mellett természetesen arra törekedtek, hogy inkább publikánusok legyenek kevés szóval és igaz bűnbánattal, mintsem kárhoztatott sok beszédű farizeusok. Rövidség és egyszerűség jellemzi e században a protestáns 'gyülekezeti imádságokat és hozzátehetjük, hogy szépség és igazság is. Az istenfélő lélek vetette oda magát ezekben az Isten trónja elé. Nem is igen változtatták a könyörgéseket. A rengeteg prédikácziót összeírt Bornemiszának valamennyi beszéde előtt egy és ugyanazon imádsága volt, így a többieknél is rendesen állandó maradt. Jellemző e kor imáira az is, hogy a történeti alapot ebben is megtartják. Az Úri imát gyakran használják. Azok az imádságok, a melyek az egyházi beszédet követték, rendesen az ige foganatosságát kérik meleg bensőséggel az írás kenetes szavaival. Bornemisza itt is csak egy-egy imádságot ad mindenütt az ugyanazon tárgyra vonatkozó három beszéd után. De ezzel már minden Űrnapnak megvolt a maga imádsága. A kálvinisták imáikban is szabadabbak voltak. Melius. Károli Péter, sőt Beythe is szabadon, előírt szöveg nélkül imádkoztak ; a lutheránusoknál nagyobb volt a kötött kultuszformák iránti előszeretet. A lélek buzgó, egyszerű szavai mellett, néhol a latinból fordított szebb himnuszok is használtattak gyülekezeti imádságokul, mint a Veni sancte fordítása. Mutatványul közlöm Bornemiszától a beszéd előtti állandó imádságot, egyet a prédikáczió utániakból és a Yeni sancte fordítását az ismeretlen szerzőtől Debreczenben 1589-ben kiadott „Fons Vitae "-bői : Rendes prédikáczió előtti imádság} Öröc, Mindenható, Wr Isten sziveknec, kegyes és kegyelmes megvilágosítója : Kérünk tegedet, világosíts meg az te szent Lelkeddel, az mi elmenknek, szivünknec homályos setétséget. Hogy a te szent igédet hallhassuc és érthessüc, értvén meg is tarthassuc : Te 1 Bornemisza Péter „Négy könyvetske" Sempte, 1577.