Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 12. §. A prédikáczió

Azaz dicsértessék a jó Isten. S ezt megmondván láta a Kreszentias várának tornyán állani egy angyalt, kinek kezében véres tőr vala, de azt meg törölvén a helyibe tevé. Kin megismeré szent Gergely, hogy az úr Isten megengeszteltetett volna, S ottan megszünék a halál s az napságtol fogva a várat angyal várának hívják. Oly igen alázatos vala e boldog szent ember, hogy ő lön a pápák közül első, hogy ki Isten szolgáinak szolgájának nevezé önnön magát. A szegényeken való könyörületesség annyira megolvasztotta vala az ő szívét, hogy egy napon sem eszik vala addig, míg valahány szegényeket és zarándokokat nem hivat vala asztalára Minden szegényeknek nevöket Rómában és Jeruzsálemben, kik lakoznak vala, mind regestomba vezette vala s minden szükségüket megszolgáltatja vala, Jeruzsálemben is nagy klastromot szerzett vala s a barátokat benne mind ő élteti vala. Ennek fölötte háromezer szerzetes szüzeknek húsz híjj án száz gira aranyat ád vala életükre minden esztendőnként. Mikor egyszer húsvét napján Nagy Boldog Asszonynál önnön maga mondanaja a nagy misét s jutott volna a pax dominira, felele az angyal s nagy felszóval mondá utána az et cum spiritu tu o-t. Igen kedves szolgája vala boldog szent Gergely az Úr Istennek, mert ám még a pogány Trajanus császárnak lelkét is megszabaclítá az örök veszedelemtől, mert az Úr Istennel könyhullató imádságával feltámasztatá a Trajanost és mihelyön megkeresztelő meg ismegent kimúlván e világból idvezüle, S megjelenvén Úrnak angyala mondá : miért, hogy e pogányért imádkozál, választanod kell e kettőbe : vagy hogy purgatoriumba két nap kell égned, vagy mind teljes életedben kell korolkodnod. S ez másikat választá. Annak utána mindenkoron korolkodik vala, vagy köszvénynyel, vagy hidegleléssel, vagy gyomrának fájásával. De mind az ő kórságival nem gondolván, szünetlen való munkába, szent írásoknak szerzésében foglalja vala ö magát. Gyakorta a vigasztaló szent lélek fejére száll vala galamb képében, az ő káplánának a Péter doktornak látására, mikoron a könyveket szerzi vala oly mint jelönteneje, hogy Istennek ihletéséből ím aj a a mi idvösségünkre valókat, hamisság nélkül. S mikoron nagy sok szentséges dolgokat cselekedett volna, kimulék e világból mikoron urunk születésének utána írnának hatszáz s liât esztendőben és vitetek az ő szentséges lelke a mennyei boldogságba, melyben méltoltassék minket is vinnie Atya, Fiú, Szent Lélek. Ámen. G*