Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 12. §. A prédikáczió

ott a féle szerzet vala csak, mely szerzetben rövid időnek alatta oly nagy szentségre juta, hogy méltán a nagy tökéletes fráterek közé számláltathatik vala. Oly nagy kemény élettel gyötri vala az ő testét, hogy gyomrában korolkodvan, alig áll vala a lábán. Néha sok óráig kénzódván vele, azt tudják vala a fráterek, hogy azonnal meghalna. S mikoron kimúlt volna a klastromnak apátja a világból, őtet választák az atyafiak fejedelemmé. S egy napon, mikor könyveket szerezvén írna, egy tengerbe veszett gazdag embernek képiben neki jelenék az ő őriző angyala és könyhullatással könyörge neki, hogy irgalmasságot tenne vele. S parancsola szent Gergely a sáfárnak, hogy hat garast adna neki, s amaz el mene. Azon napon még hozzája mene s monda e szent Gergely doktornak : sokakat veszték el s keveseket vők helyében. Szent Gergely még annyit adata neki. Harmadnapon még hozzája mene s nagy untató kiáltással kezdé c szent apátot kérni, hogy könyörülne rajta. S szent Gergely mert értvén, hogy nincsen semmi pénz a háznál, kit neki adhatna, egy ezüst tál vala házában édes anyjáé, s neki adá azt. S az angyal nagy örömmel elméne előle. Minekutána pedig a pápaságra választatott volna, egy napon a kanezeüáriusnak meghagyá, hogy tizenkét szegényeket és zarándokokat hína vendéggé. S mikoron leültette volna őket, tizenhármat számlála Szent Gergely pápa. S mikoron mondanaja a kanczelláriusnak : mire tettél parancsolatom ellen ? Monda amaz, hogy tizenkettőnél többet nem hitt volna. S meg szemlélvén e szent ember a tizenharmadikat, látá tehát, igen változik orczájában. Hol vénnek s hol ifjúnak mutatja magát. S az ebéd után magának hiván szent Gergely, monda neki : ki vagy te ? Felele amaz : én vagyok az, a kinek az ezüst tálat adtad a tengerbe veszett embernek képébe, mikoron még apátúr volnál csak. Bizony mondom tenéked, hogy a napságtól fogva választa tégedet az Úr Isten a pápaságra. S ott elenyészék előle. E szent embernek idejében, még mikoron csak kardinál volna, oly igen megárada a Tiberis vize, hogy a városnak kőfalán is bemegyen vala Rómába. Sok házakat is elveszte, ennek fölötte nagy sok kígyók és sárkányok termenek a Tiberis vizében, kik azután, hogy a víz megesék, a tengerbe menének. De a tengerbeli habokba meghalván és a partokra kiverettettek volna, oly igen Sörös B. : A Magyar Liturgia Története. 6