Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 12. §. A prédikáczió

A keresztes hadjáratok buzdító szónokai, hogy Magyarországon sem maradtak tétlenül, példa rá a gyujtószavú Capistranói János, a kinek a beszédeire, Sopronyi Péter ferenczrendű szerzetes feljegyzése szerint, több mint tizenegyezer ember tért meg. Rajta kívül még sokan voltak, a kiknek híre prédikáczióik révén fenmaradt, így a magyar nevű : Bávifi Búzád, Dósa István, Szigedy Antal, Laskó Ozvald, Segösdi Lukács, Fábri János, KézsmárJci János és a nevezetes Temesvári Pelbárt voltak e korszak legjelesebb prédikátorai. Középkori prédikátoraink közül a legtöbb latin nyelven tartotta prédikácziőját, mihelyt városban volt, Városaink keletkezése után mindjárt különbséget tettek falusi és városi lelkészség között. Ez utóbbi rendesen a képzettebb lelkészek számára jelöltetett ki működési térül. Abban a szomorú időben, — a mikor a tudományok művelése a szabad nozgás gátolása következtében alig állott másból, mint a régi egyházi atyák munkáinak másolásából, ez pedig az írásban és olvasásban nagyobb jártasságot kívánt, mint a mit a közönséges iskolákban elsajátíthattak, — nemcsak a könyv volt kevés nálunk, hanem a tudósok is nagyon hiányoztak. Az ifjak, a káptalani iskolákban szerzett elemi ismeretek után, egy lelkipásztor mellé mentek a szükséges tudnivalók elsajátítására. Kisebb rendek feladása alig követelt valami előképzettséget, sőt a kanonokok között is többen voltak, a kik írni és olvasni nem tanultak. 1323-ban tizenegy szepesi kanonok közül csak négy tudta a nevét aláírni. Bertalan pécsi püspököt pedig 1229-ben III. Honorius pápának kellett megleczkéztetni tudatlanságáért. IV. Incze pápa, mikor Európa papjait dorgálja, hogy a bölcsészet és hittudomány helyett inkább a jogot tanulják, a franczia, angol, skót és spanyol papok mellett a magyarokat is bűnösöknek tartja. Ez az 1254-ben kelt levél arra mutat, hogy hazánkban is kevesen voltak, a kik komoly életczélul tűzték ki maguk elé az isteni szolgálatot. Számuk később még inkább kevesbedett. Nagy Lajos és felesége 1345-ben panaszosan fordult VI. Kelemen pápához, hogy theologiai képzett-