Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 11. §. Az énekek

Gloria tibi Domine Qui natus es de virgine Cum pâtre et Sancto Spiritu In sempiterna saecula. Amen. Fit porta Christi pervia. Krisztus kapuja megnyilék, Betelek telyes malaszttal Által

mene királ és megmarad Rekesztvén ment volt erökköl. Felső világosságnak nemzete Kijeve szíznek méhéből ; Vőlegén, megváltó, teremtő, 0 egyházának óriása. Anyának tisztessége és vígassága, Hívőknek nagy reménsége, Halálnak kémén italin Megoldá mi bíneinket. Mária malasztnak anyja, Irgalmasságnak anyja, Te minket ellenségtől megoltalmazj. Halálunknak hóráján befogadj. Dicsőség néked uram ! Ki sziletél szíz Máriától, Atyával és szent lélekvel Erökköl erőkké. Ámen. 2. Magyar származású énekünk igen kevés van e korból. Termelésüknek útjában állott az egyház, fenmaradásukat pedig a viszontagságos idők tették nehézzé. Ezeknek mindegyikén is meglátszik a középkornak pórázon vezetett bátortalansága. Tartalmilag és alakilag egyformán az elmaradottság bélyegét hordják. Bár az kétségtelen, hogy alak tekintetében a fordításoknak jóval felettük állnak. A szabadabb mozgás Fit porta Christi pervia, Referta plena gratia, Transitque rex et permanet Clausa ut fuit per saecula. Genus superni luminis, Pro ce s sít aula virginis, Sponsus, redemptor, conditor, Suae gigás ecclesiae. Honor matris et gaudium, Immensa spes credentium, Per atra mortis pocula Resolvit nostra crimina.