Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

Előszó

foglalkozás szükséges. Ugyanerről győzött meg az az egyháztársadalmi munka is, a melyet Isten kegyelméből közelről szemlélni és parányi erőmhöz képest szolgálni is szerencsés lehettem. A nagy idők nagy mozgalmaiban is ezeket kerestem. A keresztyén életfelfogás miképpen nyilatkozott meg mindenütt kicsiny és nagy dolgokban? Azután, honnan és miképpen táplálkozott ? Az első kérdésre felelt a külső história a maga csodálatraméltó tényeivel. A második kérdésre azonban mindenütt csak nagyon általános feleletre leltem. A gyülekezetek lelki épülésének, a legelső protestáns szervezetek szívelüktetésének : az istentiszteletnek ha voltak is vizsgálói, a kik fejüket reáhajtva olvasgatták a szívnek dobogását, de annak sem rendjét, sem buzgóságának hőfokát fel nem jegyezgették. Most pedig, hogy jelen századunk kezdő éveiben a liturgia egységesítésének ügye újra fölmerült : több oldalról jövő felszólalások nemcsak a felől tettek bizonyságot, hogy ez az ügy teljes megoldásra még meg nem érett, hanem arról is, hogy a históriai fejlődés menete és kívánalmai még legnagyobb részben ismeretlenek. Ez vezetett engem arra, hogy az ilyen irányú vizsgálódásimat kiegészítsem és közrebocsássam. Teszem pedig ezt egy olyan keretben, a mely felöleli a magyar protestáns istentisztelet históriai előzményeit és alapjait, és kimutatja ennek hatását általános vallási, keresztyén egyházi, morális és nemzeti szempontból. Czímét is innen nyerte dolgozatom.