Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 11. §. Az énekek

tartalmúak. Ezek képviselték az imák között a változó elemet. Minden ünnepre, a különböző szentelések alkalmával, az élőkért, a holtakért, a betegekért más-más szöveggel bírtak. Az 5. pont alá tartoztak a holtak eltemetésénél mondott imádságok. Mint pl. a halotti beszéd után. Mutatványul a bucsúimádságok közül közlök egyet, a mely huszonnégyezer esztendőre szabadítja fel azt, a ki elolvassa. (Peer-kódex 173—175.) 0 Uram Jézus Krisztus, édességes atya, kérlek tégedet az örömnek szeretetiért, mely öröme az szerelmes anyádnak vala, mikoron tégedet láta, és ö neki megjelenél az dicsőséges éjjel husvétnapjára virradóban és az az örömeiért, mely öröme ő neki vala, mi koron tégedet láta megdicsőülvén az isteni nagy fényességben, és kérlek tégedet, hogy világosíts meg engemet szent léleknek hét ajándékával, hogy a te akaratodat bételjesíthessem minden én életemnek idejében ámen. Milyen könnyű a végetlen időből sáfárkodni ! Az imádságokkal kapcsolatban említendők a hitvallások. Az istentiszteletben ezeknek is nagy szerepük jut. Az apostoli hitforma a misében is elmondatik. Athauazras hitvallása pedig a vasárnapi kánoni órákon szokott mondatni. Mind a kettőnek találhatók fordításai a kódexekben. Mint jól ismert szövegek, ismertetésre nem szorulnak. A keresztyén egyházi ének együtt született Jézussal. A pásztorok a mennyei seregek énekét hallották. A Jézus is énekelt. Tanítványai az összejöveteleken állandósították az éneklést és ettől fogva a keresztyén istentiszteletnek lényeges alkotó eleme lett. Az egyházi ének egészen önkénytelenül indul meg az Isten szeretetével megteljesedett keresztyének ajakán. Istentől vett javaikért csak hálával áldozhatnak. Mikor pedig ez az egész mindenség az Isten alkotásainak csodás szépségében