Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 9. §. Az antifónák

9. §. Áz antifónák. Az antifóna magyarul váltóéneklés. Egészen a természet gyermeke. A keresztyénség második százada már az egyházban találja. Az egyszerű énektanításból keletkezett. A zenében járatlan népnek csak előénekléssel lehet a dallamokat betanítani. Ebben jártas emberek azért elénekelnek egy szakaszt, a többiek pedig utánaéneklik. Nem bizonyos vallásos elvek kifolyása ez, hanem . tisztán emberi szükség, mely később a szertartásos éneklésben bámulatos művészetté fejlődött, de eredeti alakjában is fenmaradt. A nép ma is így tanulja dalait, az iskolásgyermek énekeit. A zsoltárdiktálás még mai napig is feltalálható több protestáns községben, ez pedig nem egyéb ma sem, mint az antifónának kezdetleges, természetes szükség szülte egyszerű alakja. A mint a római egyházban mindennek, úgy ennek is megvan a maga legendája. Trajanus császár alatt élt Ignácz, antióchiai püspök, a ki a zenét annyira szerette, hogy az efézusiakhoz küldött levelében a keresztyén erények festésére zenei kifejezéseket használt. 0 kezdette Antióchiában a váltóéneklést. Erről a Kisdinek ajánlott énekes gyűjtemény

1 előszava így emlékezik meg: „A változtatva való éneklés vette eredetét szent Ignatius martyrnak látásából, ki látván ama csudálatos látást, a hol az angyalok sokasága a szent háromságot alternis vicibus változtatva dicsérte ..." Ignáczot a második század elején oroszlánokkal tépették szét Rómában. A nyugati egyházba Ambrosius hozta be az Ignácz által kezdett antifónákat. Konstantinápolyban pedig Chrysostomus honosította meg 398 táján. Kezdetben az istentisztelet vezetője és az egész gyülekezet osztotta meg az énekszövegeket a váltóéneklésben. Később azonban a gyülekezet részét a kar vette át. Először a nők tiltattak el a templomi énekléstől. Jeruzsálemi Cyrill (f 386) reájuk olvasta Pál korinthusi leveléből, hogy az asszonyok 1 Bartalus István : Szertart. énekek a XVI. és XVII. században. 4*