Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 6. §. A magyar keresztyénség szertartásai a reformáczió előtt

nia, melyek az ide vonatkozó történeti emlékeket is teljesen kiirtották. Ennélfogva csak a római liturgia az, melylyel e korszakban pozitív adatok alapján foglalkozhatunk. Ennek a hivatalos nyelve latin. Minden része gondosan megszerkesztett szöveggel bír, a melyet változtatni nem szabad. Még a különböző ünnepek alkalmi vonatkozásai is előjegyeztettek. így a mise kiszolgáltatásánál nemzeti nyelv csak ott érvényesülhetett, a hol magyarázatra volt szükség, vagy a hol a* hívek felkeltett buzgóságának megnyilatkozására tér nyittatott. Az egyik a napi evangelium magyarázata, ez benne van a mise rendjében. A másik az ének, a mely — mint a buzgóság megnyilatkozása — az egyházi funkczió kíséretében önkénytelenül is jelentkezett. A térítés alkalmával mind a kettőre nagy feladat várt. Az evangélium magyarázatával, vagy a prédikáczióval kellett a keresztyénséget megértetni, az énekkel pedig részvételre szoktatni a közönséget. Az istentisztelet e két része lassankint kiemelkedett a többi közül, majd pedig a mise többi részeit is folytonosan magyarosítgatta. Ha forgatjuk nyelvünk régi emlékeit, a kódexekben nagyon sok töredéket találunk, a melyek mind arra mutatnak, hogy mint a misének alkatelemei, a nyilvános istentiszteletben voltak használatban. A mint az evangéliumok magyarázása a könnyebb szemléltetés kedvéért több és több példát vett fel az életből és e miatt nagyon is átváltozott a szentek életének ismertetésévé : úgy azok az imádságok, a melyek az Istenhez intézett kérésekből állottak, rendesen annak a szentnek segítségül hívásával bővíttettek, a kinek csodás dolgairól épen akkor hallott a templomi gyülekezet. Hogy az istentisztelet látogatására reá vehessék a megkeresztelteket, és ehhez odakapcsolják őket, okvetlenül meg kellett ismertetni a szertartások tartalmát magyar nyelven is. A szerzetesi iskoláknak egyik főtárgya volt ezek tanítása. Abban az időben pedig, a mikor már a magyar papok elszaporodtak, kiket, a mint az okmányok bizonyítják, zsinati határozattal kellett szorítani a latin nyelv használatára : egészen bizonyos, hogy a szertartások is megmagyarosodtak. A concilium cursollinumhoz Albrik szerzetes által írt előszóból kitűnik, hogy a cursoli országos gyülekezet