Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 5. §. A nemzeti és tartományi zsinatokon az istentiszteletre vonatkozó intézkedései

tassék meg az evangelium és a hitvallás ; a kisebb templomokban a hitvallás és az Úri imádság. Az isteni szolgálat és a böjtök rendjéről kiadott könyvecske minden papnál meglegyen. Semmit se olvassanak vagy énekeljenek az egyházban, lia az a zsinat által jóvá nem hagyatott. Húsvét-, pünkösd- és karácsony-ünnepeken az egész nép gyónjék és áldozzék, a papok pedig minden nagyobb ünnepen. A ki pogány szokást tart vagy az ünnepeket meg nem üli, ha előkelő, tizenegy napig szigorúan vezekeljen, ha közember, hét napig, de veréssel. A ki a feladott vezeklést nem tartja meg s a püspöktől kiátkoztatván bűnében meghal, sem pap által, sem a templom temetőjében ne temettessék el. Ha valaki súlyosan megbetegedvén, a nélkül, hogy papot hivatott volna, elhal, kivéve, ha a halál hirtelen történnék, szintén fosztassék meg az egyházi temetéstől ; neje, rokonai pedig, vagy ha ezek nem volnának, a falu birája s két vénje negyven napi vezeklés alá vettessenek.

5 Az esztergomi zsinat már határozott szervezkedést teljesített. A külföldi példákból ismerték, sőt már a hazai földön is tapasztalták az egyes egyházi visszaéléseket. Ezek elharapódzásának kellett gátat vetni. A legfeltűnőbb volt ebben és a következő században a prédikátorok elszaporodása. A jól ismert paróchusok mindig a maguk gyengeségei között állottak híveik előtt. Egyik-másik súlyos hibái miatt teljesen el is vesztette befolyását. Az egyház közönsége ilyen helyeken sokkal szívesebben hallgatta az evangéliumok magyarázatát, az általa nem ismert, csak a szerzetesi élet szigorú szabályai között mutatkozó barátok ajkairól. Ezek azonban igen sokszor, az ellenőrzés hiánya miatt, eltértek a tanítás helyes útjáról és felsőbb egyházi fórumok beavatkozását tették szükségessé. Ezért a IV. László uralkodása alatt tartott budai tartományi zsinat 1279-ben meghagyja a lelkészeknek, hogy hivatalukban maguk járjanak el, helyetteseket vagy segédeket a püspök tudta nélkül nem állíthatnak. Senki sem léphet fel prédikálással, hacsak a pápától nem bír felhatalmazással, vagy a püspöktől 1 Horváth Istv. Id. k. 431. Dr. Mihalovics E. A kath. pred. tört.. 40.