Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - II. szakasz: A római egyház magyar nyelvű kultuszelemei - 53. §. A prédikáczió

kik Krisztusénak mondatnak, nem az Úr Jézus Krisztustúl, hanem valakitől mástól neveztetnek, tudjad, hogy ott nem a Krisztusnak egyháza, hanem az Antichristusnak synagógája vagyon. Aranyszájú szent János azt írja, hogy az eretnekek az ő eretnekségök találói­tól neveztetnek. Honnét az következik, hogy mind a Luterek, s mind a Calvínisták, mind a Zvingliánusok és egyéb eíféle nevekkel bélyegeztettek az ő mesterökkel egyetemben Antichristus tagjai és az ö bélyegét viselik. De tán elő fog állni valamely sipos és azt fogja mondani, hogy mi is pápától pápistáknak neveztetünk, mint hogy ők Luter­től, Calvinustól, Zvingliustól, Lutereknek, Calvinistáknak, Zvingliánu­soknak neveztetnek. Tudom, hogy a hittől szakadtak úgy hívnak minket, de mennyi ideje vagyon, mióta ezt a nevet reánk adták ? Avagy mindattól fogva volt-e a pápistáknak neve, hogy vannak-e a világon, kik ugyanazt vallják a mit vallunk ? Nem volt, hanem Luter M. boszúból és gyűlöletből neveze minket pápistáknak, maga, a mint az ő vélekedése tartja előtte is majd 500 esztendővel, ha igazat akart volna pediglen adni, 1500-nál -többel, sőt világ kez­detétől fogva mindenkor volt ez a hit, melyet mi tartunk. De ők mindattól fogva, hogy vannak, ezekkel a nevekkel, melyeket elő­számlálék, hivattatnak. Továbbá a pápista név nem valamely embernek tulajdon­avagy vezetéknevétől vétetett, mint a Lutereknek, Calvinusoknak, Zvingliánusoknak nevök, hanem tiszttől, melyet minden főpásztor visel az anyaszentegyházban. Tehát a külömb a mi nevünk még az is, melyet nem régen és irigységből adtanak reánk a mi ellensé­geink, az ő nevöknél, ebből is megtetszik, hogy a kik e mostani időkben a pápát Antichristusnak nevezik, az Antichristusnak tagjai, hogy mïképen az Antichristus országa nem sokáig, hanem csak negyedfél esztendeig fog tartani, azonképen ezek között sem talá­lok senkit olyat, kinek tudománya hosszú ideig épen megmaradt és becsületben tartatott volna. Luter M. 1515. esztendő táján támada, de nem dicsekedhetik vele, hogy sokkal tovább országolt volna békességes nyugadalom­ban annál, a míg az Antichristus országolhat. Mert 1522. esztendő forgásában fölemelkedék ellene egj^ tanítványa, Zvinglius és orszá­gának nagy részét magának foglalá, elvitetvén ő tőle sokakat, kik

Next

/
Thumbnails
Contents