Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 45. §. Az egyházkövetés

szent háromság nevébe Krisztus hatalmával vessük ki. és űzzük ki mint rihes juhot az Úr országából, az ő lelki kenyerétől, az Isten igéje hallgatásbul. mint az ó törvénybe, hogy ugyan nem bocsátották a gyűlésbe, az áldozatra azokat, a kiket kirekesztettek. Azért űzzük a Sátán országába, adjuk a Sátánnak, legyen kötve az ő bűne, ha Isten országából kiment és az ördöghöz adta magát a bűnnel, mint Ádám. Lássa máimi izű a bűn, az ördög országa, és birodalma, a törvény átka alatt lenni. Azért mindaddig, míg nem igazán megtér, az Urat és az ő anya szentegyházát meg nem engeszteli, meg nem gyógyul az ő frantzus vétkéből, átkozott legyen, bírja és gyötörje őtet a Sátán. Az Isten igéjét ne hallhassa, a gyülekezet helyire ne jöjjön. Vele se egyetek, se igyatok, nyájasságtok vele ne legyen, Szent Pál mondja, Szent János is. Neki se köszönj, mert azok is olyan bűnösek, kivetettek, átkozottak legyenek, a kik pártját tartják. Ha pedig látjátok megtérését, siralmát, jámbor életit, könyörgését az ő vétke megutálását és hogy kívánja a mennyei kényért, az Isten kegyelmét, egy vagy két hét után nekem megmondjátok, én is meglátom, ezután megoldjuk, ki vegyük a Sátán kezéből. Ezt ne hagyjátok, ételt adjatok neki, italt is a testit, de véle ne egyetek. Ha penitencziáját látjátok, vigasztaljátok életi jobbítása után, mint S. Pál (II. Kor. 1., 2.) cselekedék a paráznával, sőt parancsolja is (II. Tess. 3.) hogy a ki megtér, nem vakmerő, nem marad meg a bűnbe, mint atyánkfiát úgy tartsuk. Pápai mód az, hogy távol üljön a prédikáczión, mosdatlan mezítláb, zsákban, borzas fővel. Ugyan se távol, se közel ne hallja. Hiszem az a ki vétkes, mikor a lelki kenyértől elfogod, ördögnek adod. szent Pál mondja (I. Kor. 5., 6.), a kit ördögnek adnak nem hallja az Isten beszédét. il likőr beveszed így tégy : Ez a mi Atyánkfia vétett vala. De Isten megkegyelmezett neki, mint a tékozló fiúnak az atyja. Az atya szerelméből fiáért szent Lelkével, ez elveszett tékozló fiat megtérítette, hazajött, az akolba behozta az Úr az elveszett juhot. Az ő rihes, santa, vak bűneiből meggyógyította, a kinek igéjét, az ő böjtit és alázatosságát, azaz jámbor életét, hitit jól látjuk. Vegyük be azért, mint atyánkfiát. Adjunk