Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 45. §. Az egyházkövetés

45. §. Az egyházkövetés. Az egyházkövetést megelőző kiközösítésről, a bűnvallással kapcsolatban, a zsinatok többször emlékeznek, de bővebben legelőször az egervölgyi vallástétel szól róla. Ez a kiközösítésnek három faját különbözteti meg. 1. A kiátkozás, midőn a hittagadó személy, a ki káromlásával a szent Lélek ellen vétkezett, átadatik a sátánnak, a végveszedelemre szánatik, honnan többé nem nyílik út az egyházba. 2. Az elkülönítés, midőn valaki valamely nyilvános botrány s nem főbenjáró bűn miatt különíttetik el az egyháztól, vagy tétetik le hivatalából egvidőre, a míg meg nem jobbul és a botrány elhárításával ki nem békíti egyházát. 3. Kiközösítés, a maga tulajdon értelmében, midőn az Isten és az egyház egyessége ellen nyilvánosan vétkező, bűnös ragály által meglepett és nyilvános romlottság által megfertőztetett keresztyének kilöketnek az egyházból. átadatnak a sátánnak a test veszedelmére, hogy megszégyeníttetvén, vezekeljenek, térjenek meg és lépjenek vissza ismét az egyházba. Kik, ha az egyháztól rájuk mért nyilvános elégtételt teljesítik, az egyháztól megkegyelmeztetve, vétessenek vissza előbbeni állapotjukba. Eljárásunkban elsőben a kiközösítendők vétkeit vizsgáljuk meg ; ha magánosan vétkeztek, a Krisztustól jelzett fokozatokat vesszük tekintetbe ; ha nyilvánosan vétkeztek, mi a fokozatokat Pállal nem vizsgáljuk, hanem őket az egyházból kivetjük. Egyedül az Úr szájából származó igével sújtjuk a vétkezőket. Csak az Úrvacsorában részesüléstől fosztjuk meg, csak a nyilvános gyülekezetből és közegyüttélés, barátság és társaságból vetjük ki, hogy járjanak az egyházon kívül, a hol érezzék az Isten haragját a sátán hatalma alatt. Adunk nekik az életre szükségeseket, megintjük őket atyafiságosan, hogy valóban bánják meg bűneiket és javuljanak meg ; azonban nem vétkezünk együtt s nem társalgunk velők. Nem fosztjuk meg őket feleségeik, gyermekeik s más testi javaiktól. Nem is hagyjuk a valódi bűnbánókat kívül az egyházon soká nyomorogni a sátán országában, hanem mihelyt megjavultak, visszahívjuk. Mert a bűnben élők büntetése a kiközösítés, s-