Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 41. §. A házasságkötés

vannak bő szóval ; ha helye és ideje nincs a sok szónak, rövid sommáját szedje ki imez következendő tanúságoknak". 1. Mentül először könyörögjünk az Wr Istennek. Mi Atyánk stb. 2. Ez után a rendes prédikáezió előtti imádság következik : Örök Mindenható stb. 3. „Tanúság" czímen a felekhez intézett beszéd, a melynek az elején adott vázlata 1 a következő ; „A mi urunk Jesus Krisztusnak tiszta és ártatlan kiontatott vérével megtisztíttatott hív keresztyének ! Vegyétek eszetekbe, mit kell főképpen tudnotok, a szent házasság felől. Két dolgot főképpen : Először : Mi legyen a házasság ? Másodszor : Mire való legyen ? A házasság nem egyéb, hanem Istentől egybe szenteltetett társaság, a férfiú és asszony között, elválhatatlanul, oly nagy egyességben, hogy a férfiú és asszony szinte úgy szeressék, tiszteljék és éltessék egymást, mint magokat. A férj előljáró levén minden jóban, Istennek parancsolatja szerint. A feleség viszont hallgatván és követvén mindenben, a miben Isten meg nem bántatik. Okai pedig a miért szereztetett ím ezek : Először a Krisztussal való társalkodásunknak és hozzánk való szerelmének példázatjára. Másodszor egymásnak segítségeiért. Harmadszor tiszta és fedhetetlen erkölcsért, és fertelmes életnek eltávoztatásáért. Negyedszer istenfélő fiaknak és hiányoknak felneveléseiért. Ezeket nyilvábban is értsétek meg ! E felszólítás után a fenti tételeket alaposan és világosan megmagyarázza, Mivel így a szertartás nagyon hosszúra nyúlt és fárasztó is volt, Bornemisza szükségét is látta, hogy az esketési agenda végén jegyzetképpen megmondja újból : „Ha nincs helye a sok 1 Bornemisza itt is követi azt a szokást a mit prédikáczióinál, hogy a beszéd elején kijelenti egy rövid vázlatban beszédének fö tartalmát.