Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)
II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 41. §. A házasságkötés
K. : Istenbe szerelmes atyámfia N. Akarod-e e jámbor személyt, az N. asszonyt, Istennek törvénye szerint, örök házastársul venned? F. : Akarom. K.: Emlékezel-e róla, hogy ha valakinek e jámbor személy kívül, adtad hitedet? F.: Nem adtam. Ugyanezeket kérdi a menyasszonytól is. Utána a miniszter fogja össze kezeket és így szóljon először a vőlegénynek : Istenbe szerelmes atyámfia ! Miért hogy e jámbor személyt, Istennek törvénye szerint, örök házastársul veszed magadnak, mond utánam az esküvésnek igéjit : Én N. esküszöm ma az igaz és élő Úr Istennek előtte és az ő keresztyéni gyülekezetének előtte, hogy e jámbor személyt, az N. asszonyt, örök házastársul veszem magamnak, miképpen is vettem, az Istennek törvénye szerint, és mind halálig el nem hagyom, sem jó sem gonosz szerencsébe. Az Isten engemet úgy segítsen, ki Atya, Fiú és Szent Lélek, egy bizony Isten. Ugyanígy szól a menyasszonynak is. Ennek utána össze szentelje őket a miniszter, ezt mondván : Miért, hogy e tiszteletes személyek az N. uram, és az N. asszony, egyenlő akarattal, az Úr Istennek törvénye szerint örök házasságba akarnak egymással lakni és ezt hitökkel és kezüknek összefogásával, mind Isten előtt, s mind a keresztyéni gyülekezetnek előtte vallják és megbizonyítják : ezokáért én is összeszentem őket. (Itt a miniszter tegye a jobbkezét a vőlegény fejére és balkezét a menyasszony fejére.) Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevébe, hogy valakiket az Úr Isten összeszerkesztett, azokat ember egymástól el ne válaszsza. Itt az oktatás következik, szólván az ember teremtéséről és a házasságnak az Istentől szereztetéséről, négy tanúságot ad : 1. A házasságot Isten szerezte. 2. Mit parancsolt a házasfeleknek ? A férfinak szeretetet. Az asszonynak engedelmességet. 3. Mindkettőnek van szenvedése és munkája. 4. Vigasztalásuk, hogy állapotuk az Istentől megszenteltetett. A beszéd a 128. zsoltár felolvasásával vézgődött.