Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 39. §. A keresztség

gëzve a keresztségét, áldja meg a megkeresztelteket, hogy a hitben, szeretetben, jó cselekedetekben megmaradjanak. Es lia lehet, egészen mártassék, meríttessék be a kisded, a mint Keresztelő János és az apostolok is kereszteltek. Kárhoztatjuk azt a balgatag ellenmonclási fogadást, mely, a milyen hazugság volt, épen olyan lehetetlenség. De ostobaság is Ígérni valaki helyett, a ki felől, hogy milyen lesz, nem tudhatni. Ez igéri amazért a jámborságot, és az maga lesz a bűn. Valamint azért a törvény betöltése emberi erővel lehetetlen, úgy az ellenmondás is, azaz akarni, hogy a bűnnek, világnak, ördögnek valaki saját erejével, az isteni kegyelem védelme nélkül, ellentálljon, gonoszság. De megvetjük azokat is, a kik tagadják, hogy volna valami ellenmondás ; sőt az elválasztás, megtérés, újjászületés és megigazulás, mint ok az eredményt, szükségképpen vonja maga után az ellenmondást. Mert ha megigazíttatunk, szükség, hogy a gonoszságot és bűnöket, tagadjuk meg. Hogy minden korbeli embereket, kisdedeket, nagyobbakat, kik még nincsenek megkeresztelve, minden teremtményeket, azaz minden embereket minden korból tanítani és megkeresztelni kell, a Szentírás parancsolja. Azért mi is az egyháznak ajánlkozó, a tudományt és vallást bevevőket, a kik nem ebek és nem malaczok, tanítani és megkeresztelni tartozunk. A herczegszölösi kánonok 36. czikke a keresztelésre vonatkozólag úgy rendeli, hogy a keresztelés, jóllehet bizonyos helyhez nincsen köteleztetvén, mindazáltal az Isten szerzésének böcsiiletes voltáért azt akarjuk, hogy a templomban legyen, a hol a keresztyének az Isten igéjének hallgatására összegyűlnek. A gyermekeknek atyja, rokonságival, barátival egyetemben jelen legyen. Ha pedig valamely faluban, a hol tanító, sem pedig templom nem leend, ott egyéb helyen is meglehet a keresztelés, csakhogy korcsomán avagy egyéb tiszteletlen helyen ne legyen. A lierczegszőlősi artikulust követi a Reczés-féle sopronmegyei kánonok 43. czikke, a következő megtoldással : A keresztatyákat és anyákat kívánjuk, hogy meglegyenek bizony-