Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 32. §. Az egyházi ének

mindenesetre következtetnünk lehet, hogy Huszár Grál könyve abban az időben a közhasználatban nagyon ismert és elterjedt volt, Enekeskönyveink nagy száma általában azt mutatja, hogy magyar népünknek a biblia mellett ez volt legkedvesebb olvasmánya. Az ősök buzgósága azonban addig is, míg ezt elegendő számban bocsáthatták közre, gondoskodott róla, hogy a gyülekezeti énekben mindenki részt vehessen. A templomokban soronként diktálták a szöveget és a nép úgy énekelt és az éneket úgy sajátította el. Az iskolákban az új nemzedéket már ezeken nevelték és a gyermeksereg a zsoltárnak még számát sem ismerte, de már énekelte. Az anyák gyermekeiket ezekkel ringatták. Bizony szép idő volt. Az énekek czímével együtt közlöm Bornemiszának a rájuk vonatkozó széljegyzeteit is, a mi sok tekintetben világosságot nyújt. Enekczímek Bornemisza prédikácziói előtt. Adgyunc hálát mindnyájan az Atya Űr Istennek. Hálát adunc neked mindenható irgalmas Wr Isten. Hálaadásunkban rólad emlékezünk. Jer mi kérjünk Szentlelket. Jámbor hazasoc meg hallgassatok.

1 Boldogok azok, kik Istent félik . . . Hallgasd meg mostan felséges Isten. Jer emlékezzünk keresztyén népek. Az ki veti segedelmét az Istennek. Oh mindenható Isten, ki . . . (Szegedi K. István). Mi kegyes Attyánk ki uagy menyekben . . . Boldog az ollyan ember ez világon . . . Mindenható Úr Isten szivünk retteg . . . Úr Isten irgalmazz nekem a te irgalmasságod szerint. Hogy panaszkodik az hatalmas Isten. Idvöz légy örök Úr Isten. 1 Ezt Bornemisza újra átdolgozta éneklésre és Detreköben 1584-ben kiadott Postillájában a 90-dik lap első oldalán meg is jegyzi. Es Enec meg wagyon ez könywbe meg corrigahva, liogy Templomba is énekelhetni. Eddig csak a népnek volt szánva.