Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 32. §. Az egyházi ének

5. Istennek kedves, sokat épít az éneklés, gyakorta foganatos!) a gyöngék között az éneklés, hogy nem mint a tanítás, mert erre rája mennek és meghallják, sokakat Isten éneklés által térít meg. 6. Az Isten az embernek ékes szavát nem hiába teremtette, hanem azért, hogy az Istent dicsérje vele. Hát mint a pápa értelem nélkül való bőgését, ekegését tiltja az írás, úgy szégyeníti azokat, a kik tiltják a szép dicséreteket, a kiket Isten szeret, kéván, parancsol. A debreczeni nagyobb czikkek aláírói az éneklést, mint a tudománynak, buzdításnak és isteni tiszteletnek részét a Szentírás szerint beveszik ; de úgy, hogy megértett nyelven énekeljenek. Mert az apostolok szerint esztelenkednek és rontanak, a kik a gyülekezetben ész nélkül, értelem nélkül tanítanak, énekelnek, — a bárgyúk és barbárok előtt ismeretlen nyelven visszabőgnek. A hitformát, imákat, vagy angyali énekeket, antifónákat kegyesen énekelni lehet, Az Antikrisztus tánczoltató miséjéhez alkalmazott hangszereket pedig a képekkel együtt kihányjuk, mivel azoknak semmi hasznuk nincsen az egyházban, sőt jelei és alkalmai a bálványozásnak. E két hitvallás előtt csak a megy esi zsinat (1545) emlékezik az éneklésről, a mikor a németországi istentisztelet rendjét ajánlja és a második erdődi zsinat, a mely kimondja, hogy együttes énekléssel dicsőíttessék az Úr. E hitvallások után pedig csak azokat ismételik, a melyek ezekben kimondattak. Az énekek liturgialis beosztásáról tehát itt adatot nem találhatunk. Egyes zsinati határozatok és hitvallási tételek azonban más forrásokhoz utalnak bennünket, t. i. a reformátorok eljárásának vizsgálatához. Ezek közül Luthernek álláspontja, sőt rendelkezése is ismeretes. 0 a gyülekezetben az éneklésnek nagy szerepet juttatott, Maga is nagyszámú éneket írt. Hatása alatt állott a megyesi zsinat és az erdődi is 1555-ben. Ettől kezdve azonban már a svájczi reformáczió befolyása kezd érvényesülni. Jelentkeznek olyanok, a kik az éneklés ellen foglalnak állást és ezt elhagyni kívánják olyankor, a mikor az ige hirdettetik. Ez ellen a Zwinglihez hajló felfogás ellen érvel az egervölgyi hitvallás, a mikor az éneklés fentartása 13*