Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 30. §. Az imádság

30. §. Az imádság-. A tizenhatodik századbeli protestáns istentiszteletben a tanító elem uralkodott. A prédikáezió nemcsak központja volt az istentiszteletnek, hanem ennek legnagyobb részét töltötte be. Ez alig lehetett másképpen, mint egyéb kultuszelemek visszaszorításával. Mindszenti harang (Csongrádm.). A római egyház az imádságokat többször ismételtette. Protestáns elődeink ezzel szemben azt vitatták, és azt is juttatták kifejezésre a liturgiában, hogy Isten a legegyszerűbb imádságot is megérti és könyörgésünket, lia csak egyszer mondjuk is, erre is figyelmes. Jól mondja Bornemisza az Úri imáról szólván, hogy igen sokszor mi nem is tudjuk azt, hogy mit kérünk benne, de tudja az Isten, a ki a mi erőtelen szavunkat