Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 25.§. Az istentisztelet berendezése

könyv. A breviáriumból vett zsoltárok, az év főünnepeire szóló himnuszok, antifónák és prózák foglaltatnak benne. Arra mutat e gyűjtemény a maga protestáns hittani felfogásokat nyújtó énekeivel, hogy a sima átmenetnek ilyen egyengetői voltak hazánkban. A hol az istentiszteletnek teljes megváltoztatását keresztülvinni nem lehetett vagy a lelkipásztor vagy a gyülekezet vonakodása miatt, ott ilyen átmeneti kultusz lépett életbe, a melyik a római egyház szertartási anyagát A csécsi ref. templom falfestménye. alakította át az új hittani nézetekhez. Nemcsak Wittenbergből került papjaink tartották meg ezt továbbra is, sőt inkább a helvét hitvalláshoz ragaszkodók között még hosszabb ideig maradt fenn. Legelőször hagyták el a Tisza mentén és legutoljára Erdélyben. A hol a megszokás kényszerítette a reformátorokat ezek megtartására : ott ez nem is engedte kiirtani. Ez volt a reformáczió korában született magyar liturgiának legelső típusa, a mely a mise idomai szerint képzett széles keretével mindig inkább összezsugorodott. Történetére nézve jellemző adatokat szolgáltat az Öreg Graduálnak visszapillantó