Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 23. §. A reformáczió hatása az istentiszteletre

háznak igen sok papja tett kísérletet az istentiszteletnek ily módon való felélénkítésére. Erdősi Sylvester János biblifordítása már liturgiái szükségből állott elő. Erről írja Révész Imre, hogy a sárospataki főiskola birtokában levő példányon egy későbbi kéz (1563) az illető lapok széleire mindenütt feljegyezte, hogy melyik pont micsoda ünnepen olvastatott, úgy hogy ezen jegyzetekből igen kevés hijjával, az egész évi lectionariumot, vagy perikopa-folyamot össze lehet állítani. Ez pedig mindazoktól különbözött, a miket a római egyházban szoktak olvastatni és egyezik Luther sorozatával. így hát a protestáns papok által használtatott. A magyar reformáczió első évtizedeiből liturgiái emlékünk nagyon kevés maradt. Történeti adataink is nagyon hiányosak, a melyek az istentiszteletre vonatkozólag útbaigazítanának. Későbbi emlékeink azonban kétségtelenné teszik, hogy a protestáns kultusz minden nagyobb háborúság nélkül alakult át a római liturgiából. Luther nyomán haladt a magyar liturgia fejlődése egészen Huszár Grálig. Azokat az elemeket, a melyek a prot. hitbeli meggyőződésnek útjában nem állottak, az istentiszteletben megtartották. így történt, hogy oly sok breviariumi fordítás vegyült reformátoraink iratai közé. Nemzeti szerencsétlenségünk, a török-terjeszkedés meggátolta elődeinket abban, hogy az istentisztelet berendezését közös megegyezéssel, egyenlő renddel végezzék. A háromfelé tagolt hazában kiki saját belátása szerint igyekezett" kedvet találni Isten előtt. Egy volt csak közös, a szentíráshoz való ragaszkodás. Ezen az alapon indultak meg a század közepe felé azok a törekvések, a melyek az istentiszteletbe is bizonyos állandóságot és rendet teremtettek. Ezt a munkát a protestáns zsinatok végezték. Mivel a magyar liturgia kialakulását a reformátori iratok, a zsinatok és az érvényben levő gyakorlat mozdították elő, azért ennek történetében e három faktor érdemel különös figyelmet. így hát külön fogunk megemlékezni minden egyes elem tárgyalásánál e három faktor közrehatásáról.