Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 23. §. A reformáczió hatása az istentiszteletre

totta meg oly elemektől, a melyeket károsaknak ítélt. Nehogy a lelkekben háborúságot indítson, óvatosan járt el, az átmenetet lassúvá tette. Kálvin teljesen szabad téren állott, Fárel már megszüntette a római czeremoniákat, úgy hogy Kálvin ez előnyöseid) körülmények között, a kultusz berendezését teljesen szabadon eszközölhette. így aztán az ő liturgiája az őskeresztyén elemekből egy oly harmonikus rendet teremtett, melyben a bűnös ember Istennel való megbékélése nyer világos kifejezést. A harmadik és negyedik elv keresztülvitelénél egyformán jártak el. Mindkettő az igehirdetést tette az istentisztelet központjává ; mindegyik az Isten erejével akart építeni. A szabadság elvét Luther inkább a formai, mint a tartalmi elemekben juttatta érvényre. Kálvin a formát kötötte és a tartalomban nyújtott nagyobb szabadságot. Mindkettőt pedig a szentírás és az ige tisztasága iránt való gondosság vezette. A külső formákat szabályozó elvek mindkettőnél megkívánták a nemzeti nyelvet, a nyilvános összejöveteleket, a gyülekezet részvételét, a kultuszelemek összhangját és ünnepélyes voltát. A mint a reformáczió terjedt, ez elveket is magával hordozta. Hazánkban is az újítás elleni első panasz a mise, képek, gyertyák és búcsújárások megvetése miatt keletkezett. Itt a reformáczió nagyon gyorsan hódított, a minek okát abban találjuk, hogy a reformátori törekvések nálunk a waldiak és a husziták által előkészített talajra találtak. Egy magyar mártírjuk is volt a waldiaknak, a Bécsben megégetett Sálig Simon. A mohácsi vész, az utána keletkezett zavaros politikai és egyházi állapotok mind siettetői voltak az új vallás terjedésének. Külföldről visszajövő ifjaiuk és kereskedőink magukkal hozták az újítás hírét és ha mindjárt a reformátori tanokat nem hirdették is, de az istentisztelet megtisztításának, a nemzeti nyelv érvényesülésének már puszta híre is elég volt arra, hogy a lelkekben ez után minálunk is vágyakat ébreszszen. így indul meg a liturgia megmagyarosodása. A zavaros időkben, hiányos ellenőrzések mellett, a római egy-